50.fejezet - Feladjuk? 1. rész

- Liam szemszöge

- Kicsim?
- Én, én nagyon sajnálom, vagyis...akkor így most jó sokat magyarázkodhatunk mert....
- Mert mit csináltál? - nevettem - Lizzi, már régen el akartuk mondani mindenkinek. Harry is Emmáról. Csak azt akartam hogy Emma....
- Egy a két ribanc nem tudom mit képzel magáról. Már én sem akarom annyira csinálni ezt az egész x-factort.Az volt az álmunk hogy ott álljunk KETTEN és sikeresek legyünk. De ez így nem jó. Bár Abby-vel egész jól kijövünk de ez a két csaj azért már nem kicsit sok....
- Igen tudom. Ne akard megtudni milyen állapotba volt Harry...
- Hát képzelem. De akkor...tényleg nem baj hogy mindenki tudni fogja? - aggódott tovább. - mert hát tudod én olyan magyar vagyok meg minden.
- Liz, ne kezd. Már mondtam. Jól van ez így. És csak tegyétek azt, amit valóban szeretnétek. Ha nem akarjátok folytatni, hagyjátok ott. Mindennél fontosabb hogy boldogok legyetek. Harry is el fogja ezt mondani Emmának.
- Köszönöm Brumi. Annyira szeretlek. Na mennem kell. Majd beszélünk.
- Szeretlek kicsim. - köszöntem el, majd letette a telefont.

- Harry szemszöge

- Nem, Harry ez már nem a te helyed. Talán elfelejtetted?
- BE KELL MENNEM! - félrelöktem Simon-t, majd később kimagyarázom, de most látnom kell Emmát.
- Harry! - rohant felém Emma.
- Em, Em! Nyugodj meg, nincsen semmi baj. Nem hiszem el az a két ribanc, mi a francot képzelnek?!
- Harry én nagyon nem akarom ezt. Itt akarom hagyni. Nem akarom. Borzasztóan hiányzol minden percben és ez a két csaj...Tönkreteszi a Lizzel olyan pontosan megtervezett álmunkat!
- Emma. Ezt nem lehet csak úgy...beszéld meg Lizzel.
- Jó, hát persze. Meg Abby-nek is szólok. Vele egész jól kijövünk.
- Akármit teszel, biztos jó lesz. Tudod hogy nagyon szeretlek Emma, kérlek ugye tudod? - kérdeztem vissza már kissé kétségbeesetten.
- Persze! És én is....
- Sajnálom de mennem kell, így is alig jutottam be. Beszéljétek meg Emma, és értesíts mindenről. Nagyon szeretlek. - lágyan az ajkához nyomtam az enyémet.
- Szeretlek! - kiabált utánam.
- Simon. Sajnálom. De gondolom te is tudod hogy Emma...
- Persze. De azért ezt nem kéne. Még jó hogy engem találtál itt. Ez volt az utolsó alkalom Harry, most menj.
- Köszönöm Simon! - elsiettem. Beszélnem kellett Liam-mel.

- Ugyan ezt mondta. Akkor csak meg kell beszélniük. - mesélt Liam.
- Nem hiszem el hogy mi tettük így tönkre nekik....
- Szivesen mondanám hogy nem így van de sajnos...
- De ha már így alakult akkor a legjobbat kell kihozni belőle.
- És mégis mi a legjobb Harry, hogy lehet ebből jót kihozni?
- Csak be kell bizonyítanunk hogy szeretjük őket!
- Hát ez nem lesz nehéz.... - nevettünk fel, de azért tudtuk hogy valójában nem ilyen könnyű.

- Emma szemszöge

- Liz.Beszélnünk kell. - szóltam oda komolyan, éreztem hogy a szájából vettem ki a szót.
- Igen. Tudod...
- Nem, hadd mondjam én. Nem bírom tovább. Ez a két kis... - kis híján elsírtam magam, ahogy láttam az álmunkat összeomlani. - szóval ez így nem mehet tovább.
- Szerintem se. Kikészít minket ez az egész. És félek hogy a végén még szét is választana...
- De husii. Minket semmi sem választhat szét. Nem hagyjuk tudod, tudod!
- Tudom Em. Nagyon szeretlek. És akkor hogy legyen?
- Egyszerűen elrontjuk. És próbáljuk megnehezíteni Ivy és Beth dolgát is.
- Ez jó terv. Mondjuk el Abby-nek? Végül is ő rendes volt.
- Nem kéne...
- Ahogy akarod. Bár szerintem el kellene. Ő nem csinált semmi rosszat. Nem tehet róla.
- Jól van akkor mondjuk el..... -egyeztem bele végül. Bár elég makacs vagyok, de az érvek meggyőztek.

- Abby! - szólt oda Liz kedvesen.
- Mondjátok. - mosolygott Abby, tényleg kedvesnek látszott.
- Nem akarjuk ezt így tovább - vettem át a szóvivő szerepet, éreztem hogy több indokom van mint Liz-nek - ez a két lány...kikészít. És mi nem így akarjuk. Sajnálom Abby, de direkt el fogjuk rontani.
- Sajnáljuk Abby. Tényleg, nagyon.
- Én megértem lányok. Mert ha ti direkt elrontjátok akkor mi semmit sem érünk, közel sem vagyunk hozzátok - Abby elismerően és kedvesen mosolygott, de kissé szomorú volt - és köszönöm lányok hogy elmondtátok nekem. - Megölelt minket Abby majd bement a fürdőbe.

- Lányok, valahogy nem vagytok olyanok, mint máskor! - vette észre Simon a dolgot. Liz természetesen bepánikolt. - Fáradtak vagyunk! - mentettem meg a helyzetet.
- Akkor aludjatok sokat, holnap szombat. Ne felejtsétek! - mondta Simon kissé aggódva. Amugy is furcsán nézett rám Harry beszökése miatt. Nem gonoszan, hanem olyan kedvesen mintha csak azt mondaná hogy "milyen szépek vagytok együtt" .
- Igyekszünk! - válaszolt Liz.
- Kicsit sajnálom Simon-t meg Abby-t. - mondta Liz miután már ketten maradtunk a szobában.
- Liz, ne sajnálj már mindenkit állandóan, néha tudod önzőnek kell egy kicsit lenni, mert különben magad alatt vágod a fát!
- Igen tudom, és igazad van csak én tudod milyen hülye vagyok ezzel....
- Már megszoktuk, csicska. Chh. - mondtam flegmán, de Lizzi egyből felnevetett, sokszor csinálom ezt vele.