2012. április 1., vasárnap

28.fejezet - Békülés

Liam szemszöge

-Liz...nem kéne beleavatkoznunk az ő dolgaikba... - próbáltam minél kedvesebben mondani.
-De Liam!Harry meghülyült, és amíg nem tisztázza magába a dolgokat Emma nem lakhat vele!
-Liz kérlek...
-Liz!Nem viheted el tőlem Emmát! - mondta Harry sírva.
-Hamarabb kellett volna gondolkoznod te barom! - kiabáltam Harryre.
-Basszus hagyjátok már abba! - kiáltott fel Emma - Nem maradok se nálad Harry, és nem is költözök hozzátok Liz.Az apukádék házába szeretnék költözni...magányra vágyok, nem pedig féltékenység rohamos barátra, és ezt vigasztaló barátnőre...sajnálom.. - jelentette ki sírva, de határozottam Emma.
-Emma kérlek...
-Neem! - kiabált rám.
-Jó..legyen. - mondta kedvesen Liz, majd odaadta a kulcsokat Emmának.
-Kérlek Liam segíts a bőröndökkel. - kért Liz.
-Liam!Nemár! - kiabált Harry - Nem mehet el!!
-Harry nyugodj meg és menj vissza a házba! - mondtam Harrynek.
-Nem akarok!!!Emma kérlek én nagyon szeretlek!!
Emma meg se hallotta ezeket a szavakat, és amikor Harry ezt észrevette Emma elé szaladt.
-Emma..kérlek - sütötte le kisírt szemét és totálisan elvörösödött. - Nem akarom hogy itt hagyj..nem bírom ki nélküled!Kérlek ne tedd ezt velem! - könyörgött Harry.Emma mélyen belenézett Harry szemébe és csak annyit fűzött Haz szövegéhez, hogy :
-Sajnálom.. - majd továbbment.

-Emma szemszöge

Bementem a házba és magamra zártam az ajtót...nagyon hiányzott Harry de nem tudok mit csinálni.A nap többi részében, csak sírtam és sírtam...aztán beesteledett.Amikor lefeküdtem, nagyon magányosnak éreztem magam...irdalmatlanul hiányzott Harry, és én nem bírok a hiányzással, hát fogtam magam és átmentem Harryhez.Mivel volt kulcsom a házhoz, ezért bementem egy halk pisszenés nélkül, és felmentem a hálóba.Nem aludt Harry, csak nagyon sírt, miközben az én egyik ruhámat, ami a kedvence volt szorongatott.
-Harry?! - próbáltam minnél halkabban mondani.
-Emma! - kiáltott fel Harry - Visszajöttél? - sírt örömében
-Igen...de csak azért, mert nem tudok aludni...és amikor első este nem tudtam, csak az segített, ha melléd jöttem. - mondtam piros arccal.
-Nagyon szeretlek Emma, és soha, de soha nem akarom, hogy elmenj tőlem! - állt elém Harry és amilyen gyengéden csak lehet megcsókolt, amit viszonoztam, mert az ő szájának lehetetlen ellen állni.Majd bedőltünk az ágyba.
-Tényleg csak azért számítasz Niall-re, mert jól akarsz kinézni mellettem?
-Hát...igen..mert tudod te egy híres sztár vagy..én meg egy senki..és nem akarom, hogy leégj velem az emberek előtt.
-Felőlem szakadt pizsamába is sétálhatnál velem!Nem érdekelne!Szeretlek Em! - súgta a fülembe, majd elaludtunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése