- Úristen, lélegezz, husii! Nem hiszem eel!!
Emma.Imádom mikor husinak szólít. Imádom. Mondtam már?
Megnyitottuk az üzenetet, a következő állt benne:
-Lányok! Láttuk a videóitokat, és nagyon tetszettek. Meséljetek magatokról.:) 1DHQ xxx
Nem, ez tuti nem. Álmodom! Nekünk írt a ...... One Direction. Meséljünk magunkról?
- Írjuk azt hogy imádjuk őket!
- Aha, ezt biztos nem találták ki abból, hogy nagyjából csak az ő számaikat énekeltük. Ja meg az áradozásból a vidik elején.
-Na jó igen meg ez olyan sablonos szöveg.
Bár igenis imádjuk őket, sosem akartunk az a féle rajongó lenni, aki őrületbe kergeti imádottját.
-Igen.Na akkor írjuk hogy hol lakunk meg ilyenek! Végül is arról kérdeztek nem? De, na akkor?!
A szavak olyan gyorsan hagyták el a számat, hogyha nem Emma lenne, nem is értené mit dumálok itt össze. De szinte hallottam ahogy a szívünk ezerszeres sebességgel dobog. Kissé sok időbe telt,de végül megszületett az üzi.Így nézhetett ki:
-Sziasztok!:) Köszönjük hogy megnéztétek a videókat, és hogy írtatok, nem tudjátok mennyire sokat jelent nekünk. Egy álom vált valóra.:) 14 évesek vagyunk, Magyarországon élünk, Miskolcon. A nevünk Nemesi Liza és Horváth Emma. És Magyarországon a vezetéknév van elől, szóval Liz-nek és Emma-nak hívhattok. Legjobb barátok vagyunk 10 éve, imádunk énekelni, és nagy rajongóitok vagyunk. És mizujs veletek?:) Liz&Emma xx
Szerintem egész jó lett. Leplezi az izgatottságunkat. Nem akarjuk hogy őrült megszállottaknak higgyenek minket. Bár kicsit azok vagyunk, de ez így van jól.:) Nem hittem hogy ezt a napot felül lehet múlni, életünk legszebb napja....
Szerdán a szokásos délutáni programunkhoz készülődtünk. Persze kb. minden percben ellenőriztük, hogy írtak-e a srácok. Szeretünk, mobil twitter! Kissé vicces szitu volt, amint csekkoltuk az üzeneteinket - természetesen fizika órán - és láttuk hogy írtak... Még jó hogy egymás mellett ülünk! De a drága fizika tanár elvette a telónkat és nem tudtuk elolvasni csak következő szünetben. Ahww. Hogy lehetnek ilyenek? Hogy lehet az hogy minden amiről egy lány álmodik, az meg van bennük? Na de az üzenet a következő volt:
- Akkor kedves Liz&Emma ! Köszönjük a támogatást, látszik rajtatok hogy igazi directioner-ek vagytok. Gondolom foglalkoztat titeket, hogy miért írtunk nektek. Hát egyrészt mert ennyire cukik vagyunk (köszönjük Mr. Styles. by Niall) másrészt pedig szeretnénk megismerni több rajongót közelebbről, és mivel ti normálisnak néztetek ki, ezért írtunk nektek. Nem mintha nem szeretnénk az elvetemült rajongókat, csak értitek, azért mégsem igazán jó az, ha egy nyugodt percünk sincsen tőlük. Egyébként, köszönjük kérdéseteket, jól vagyunk. Dolgozunk a dalokon. És ti mivel foglalatoskodtok? 1DHQ xx
-Milyen közvetlenek, mintha ezer éve ismernénk egymást! Mondjuk, én is úgy érzem.
-Még jóhogy. Amugy mit írjunk nekik vissza?
-Először inkább a biosz tanárnak írjunk valamit a füzetbe mert ki fog nyírni. Amugy is utál minket, ki tudja miért....
-Igaz, de én nem tudok elfeledkezni róluk!
-Emma, szerinted én a biosz házin jártatom az agyam, amikor a One Direciton írosgat nekünk twitteren? Hát nem egészen!
Nevettünk. Mint általában. És tudtam hogy ő is arra gondol, hogy mi lehet még ebből az írogatásból....
-Hát, éppen dolgozunk egy videón, szombaton kerül fel a youtube-ra. Reméljük megnézitek. És muszáj elmondanunk hogy hihetetlenül szerencsésnek érezzük magunkat, hogy írtok nekünk nap mint nap. Nagyon szeretünk titeket. Liz&Emma xx
-Mindenképp megnézzük, sőt alig várjuk! De cserébe kérjük a skype neveteket!:) 1DHQ xx
-A skype neveink! Emmáé: Emma.H Lizé: Lizaa.97 . Reméljük nemsokára skype-olunk, és köszönjük, hogy követtetek minket! Liz&Emma
-Szombaton skype? Csak természetes, hogy követünk titeket:) 1DHQ xx
-Akkor szombaton!:) Liz&Emma
Szombat. Láthatjuk őket! Velünk fognak skype-olni! Velünk!
A napok - mondanom sem kell - nem akartak telni, sehogy sem. Pénteken Emmáékhoz mentünk suli után. Ott aludtam, mint majdnem minden hétvégén. Azért csak majdnem mert amikor nem aludtam ott, akkor ő aludt nálunk. Elmentünk biciklizni a városba, de természetesen elcsábultunk, így beszereztünk két-két pár cipőt és pár rucit. Igen, vásárlás-mániások vagyunk. A pénzköltés fáradalmait kipihentünk Emmáéknál, vacsoráztunk és moziba mentünk.Emma apuja elvitt minket, de hamar odaértünk, ezért még sétáltunk egyet a közeli parkban. Leültünk egy padra és beszélgetni kezdtünk:
-Én annyit gondolkozom Balázson. Nem értem hogy miért nem lép, pedig én próbálom tudatni vele hogy mi van!
-Tudom, de ő annyira.....nem is tudom. Nem igazán akart barátnőt szerintem. Pedig pár év múlva bánni fogja hogy nem használta ki az alkalmat.
-Édes vagy. Egyébként szerintem sem akar. Na mindegy, Harry elvégre sokkal határozottabb, és ezerszer helyesebb!
-Miért van az, hogy mi mindig nálunk lyukadunk ki?
Hát jellemző.Nem is lényeges ez a beszélgetés, hanem ami utána jött...
-Sziasztok lányok!
Egyszerre, rémülten fordultunk meg...
2012. február 11., szombat
2. fejezet még ma?!:)
Sokan írtátok, hogy hozzam a 2. fejezetet hamar. Hát ha 10-en írtok, akkor még MA jön!:) xxx
Csak egy gondolat:)
Sziasztok olvasók!:)
Hihetetlenül jó érzés hogy az első fejezetet is mennyien elolvasták, pedig még csak két órája van fent! Nagyon szeretlek titeket!:)
Arra gondoltam, hogy angolul is megírnám a fejezeteket, hogy ne csak magyarok tudják olvasni. Mit gondoltok?:) Írjatok!;)
Kíváncsi vagyok a ti blogjaitokra is! Aki szeretné hogy elolvassam az ő fanfic-jét, vagy kövessem az kommenteljen ide linket, twitter nevet! Az és nevem @1DOverwhelmMe !:)xx
ui.: egyébként ezért írtam le az üdvözletet angolul is.;)
Hihetetlenül jó érzés hogy az első fejezetet is mennyien elolvasták, pedig még csak két órája van fent! Nagyon szeretlek titeket!:)
Arra gondoltam, hogy angolul is megírnám a fejezeteket, hogy ne csak magyarok tudják olvasni. Mit gondoltok?:) Írjatok!;)
Kíváncsi vagyok a ti blogjaitokra is! Aki szeretné hogy elolvassam az ő fanfic-jét, vagy kövessem az kommenteljen ide linket, twitter nevet! Az és nevem @1DOverwhelmMe !:)xx
ui.: egyébként ezért írtam le az üdvözletet angolul is.;)
1. fejezet - Magamról.
Kedves naplóm!
Azt hiszem el kell mondanom egy pár dolgot magamról. Nemesi Liza a nevem. Magyarországon élek, Miskolcon. 15 éves vagyok, egy uncsi, átlagos suliba járok. Nagyon szeretek énekelni, a legjobb barátnőmmel Emmával minden héten videókat töltünk fel a youtube-ra. Már egész sok feliratkozónk van, nagyon szeretjük ezt csinálni. Mindketten óriási directionerek vagyunk.
Egy átlagos hétfői nap volt. Korán kelés, unalmas órák, felelések. De nagyon vártam a délutánt. Ma jött hozzánk Emma és kiválasztottuk a dalt amit majd eléneklünk és a héten feltöltünk. Általában szombaton szoktuk megcsinálni a videót mert akkor sok időnk van, ilyenkor a fele időt röhögéssel és rajongással töltjük. Imádom őt. 15 éve legjobb barátok vagyunk, mindig is azok leszünk, remélem. Egész nap a délutánt tervezgettük, még Balázs és Dani sem tudták elterelni a figyelmünket. Ja igen. Balázs, aki bejön Emmának Nagyon aranyos srác. Olyan vicces, kis ügyetlen, egyszerűen édes! Valamiért nagyon emlékeztet minket Harryre. De végül is minket minden helyes fiú emlékeztet valamelyikükre, nem hiába. Aki directioner, az directioner. És Dani. A mosolya, a nevetése, minden szava, a szemei. Káprázatos. De másé a szívünk. Emma Harryről álmodik minden éjjel - és nappal is - , az én gondolataim pedig kizárólag Liam körül forognak. Ezt nem hiszem hogy tovább kellene magyarázni. Csak annyira idegesítő hogy ilyen távol vagyunk tőlük. Magyarország istenem, mi az? Na ezt hagyjuk nem hergelem magam inkább.
A suli csiga lassúsággal telt, de végül eljött a délután. Nincs is jobb annál, amikor az ember minden délutánt a legjobb barátnőjével tölthet. Felmentünk hozzánk - mivel én a sulitól kb. 5 percre lakom és én szoktam gitározni a videókban. Megcsináltam a kedvenc szörpünket, felvittem a szobámba. Emma imádja a szobám. Végül is mindent imád a lakásunkban, pedig nekik sokkal nagyon házuk van. Elővettem a laptopom és mutattam a számokat. Majd utána Emma is. Nem igazán volt jó egyik sem. Így hát a döntés megint csak egy One Direction által énekelt számra esett; Stereo Hearts. Ahh, Niall milyen cukin énekelte istenem! Próbáltunk, kikerestem az akkordokat, nem volt valami nagyon nehéz. Elsőre is jól ment, imádom hogy ennyire egymásra vagyunk hangolódva!
- Liza, én annyira nem értem ezt. Miért ilyen igazságtalan az élet velünk?! Ide tesz minket, egy kis csicska helyre ahol a fiúk sosem találnak meg minket, sosem fogják tudni hogy létezünk.
Igen, sokszor elő jön ez a téma nálunk, de melyik igazi rajongónál nem?!De egy újabb poén elkergette a fejünkből ezt a gondolatot.
- A másik dolog meg, Nikiék. Annyira idegesítőek istenem, semmit sem tudnak a srácokról. Jó a nevüket húú és akkor azt hiszik hogy mekkora rajongók. Annyira szánalmaaaas!!!- mondtam, visszatérve imádatunk tárgyaihoz.
Hát ez is elég gyakori téma nálunk. Mi voltunk az elsők akik ismerték őket a suliba, és annyira bánjuk hogy elmondtuk annak a kevéske embernek is, hogy egyáltalán léteznek! Igen, tudom hogy önzőségnek hangzik és hogy a fiúk is több rajongót akarnak de, annyira rajongunk már értük hogy a féltékenység is úrrá lesz rajtunk eközben - elég sokszor.
A délután többi része egész gyorsan eltelt. Négy óra körül mennie kellett Emmának.
Miután elment, megtanultam és következhetett az esti twitterparty. A mai trendeket is uraljuk. Olyan büszke vagyok ilyenkor a 1DFamily-re, büszke vagyok hogy a tagja lehetek ennek az óriási családnak. Hihetetlenül jó érzés. És következett az unalom. Fél 11 körül lefeküdtem, holnap elvégre írunk matekból. De mi mikor nem írunk?! Ahj....
Reggel felkeltem - sok kedvvel a sulihoz mint mindig- megint csak a délutánt vártam. Kettőkor megint felmentünk hozzánk, szörp, nasi és csak mi ketten. Azon a kedden visszanéztük az összes videónaplót, twittereztünk, skypeoltunk két angol csajjal, és még Louis tesójának a twitcamjára is jutott idő. Az nap fél hatig lehetett Emma mert nem kellett sokat tanulni másnapra.
- Emma, én meghalok rajtuk. Olyan viccesek és aranyosak, nevetnem kell tőlük, de annyira fáj hogy sosem fogjuk ismerni őket.
- Liza, befejezed. Te, a nagy álmodozó, nem mondhatsz ilyet! Higgy az álmaidban, tudod hogy bármi lehetséges!
Ezek után a twittert böngésztük. Az idővonal unalmas volt már, megnéztem a beszélgetésünket az angol csajokkal és egy új üzenetet láttam.
-Istenem, biztos valami perverz állat küldi a linkjeit.- Hát igen, ezért nem szeretem a közösségi oldalakat.Hála az istennek, nem az volt amire gondoltam.
1 új üzenet, megnyitás. Feladó, @onedirection .
Azt hiszem el kell mondanom egy pár dolgot magamról. Nemesi Liza a nevem. Magyarországon élek, Miskolcon. 15 éves vagyok, egy uncsi, átlagos suliba járok. Nagyon szeretek énekelni, a legjobb barátnőmmel Emmával minden héten videókat töltünk fel a youtube-ra. Már egész sok feliratkozónk van, nagyon szeretjük ezt csinálni. Mindketten óriási directionerek vagyunk.
Egy átlagos hétfői nap volt. Korán kelés, unalmas órák, felelések. De nagyon vártam a délutánt. Ma jött hozzánk Emma és kiválasztottuk a dalt amit majd eléneklünk és a héten feltöltünk. Általában szombaton szoktuk megcsinálni a videót mert akkor sok időnk van, ilyenkor a fele időt röhögéssel és rajongással töltjük. Imádom őt. 15 éve legjobb barátok vagyunk, mindig is azok leszünk, remélem. Egész nap a délutánt tervezgettük, még Balázs és Dani sem tudták elterelni a figyelmünket. Ja igen. Balázs, aki bejön Emmának Nagyon aranyos srác. Olyan vicces, kis ügyetlen, egyszerűen édes! Valamiért nagyon emlékeztet minket Harryre. De végül is minket minden helyes fiú emlékeztet valamelyikükre, nem hiába. Aki directioner, az directioner. És Dani. A mosolya, a nevetése, minden szava, a szemei. Káprázatos. De másé a szívünk. Emma Harryről álmodik minden éjjel - és nappal is - , az én gondolataim pedig kizárólag Liam körül forognak. Ezt nem hiszem hogy tovább kellene magyarázni. Csak annyira idegesítő hogy ilyen távol vagyunk tőlük. Magyarország istenem, mi az? Na ezt hagyjuk nem hergelem magam inkább.
A suli csiga lassúsággal telt, de végül eljött a délután. Nincs is jobb annál, amikor az ember minden délutánt a legjobb barátnőjével tölthet. Felmentünk hozzánk - mivel én a sulitól kb. 5 percre lakom és én szoktam gitározni a videókban. Megcsináltam a kedvenc szörpünket, felvittem a szobámba. Emma imádja a szobám. Végül is mindent imád a lakásunkban, pedig nekik sokkal nagyon házuk van. Elővettem a laptopom és mutattam a számokat. Majd utána Emma is. Nem igazán volt jó egyik sem. Így hát a döntés megint csak egy One Direction által énekelt számra esett; Stereo Hearts. Ahh, Niall milyen cukin énekelte istenem! Próbáltunk, kikerestem az akkordokat, nem volt valami nagyon nehéz. Elsőre is jól ment, imádom hogy ennyire egymásra vagyunk hangolódva!
- Liza, én annyira nem értem ezt. Miért ilyen igazságtalan az élet velünk?! Ide tesz minket, egy kis csicska helyre ahol a fiúk sosem találnak meg minket, sosem fogják tudni hogy létezünk.
Igen, sokszor elő jön ez a téma nálunk, de melyik igazi rajongónál nem?!De egy újabb poén elkergette a fejünkből ezt a gondolatot.
- A másik dolog meg, Nikiék. Annyira idegesítőek istenem, semmit sem tudnak a srácokról. Jó a nevüket húú és akkor azt hiszik hogy mekkora rajongók. Annyira szánalmaaaas!!!- mondtam, visszatérve imádatunk tárgyaihoz.
Hát ez is elég gyakori téma nálunk. Mi voltunk az elsők akik ismerték őket a suliba, és annyira bánjuk hogy elmondtuk annak a kevéske embernek is, hogy egyáltalán léteznek! Igen, tudom hogy önzőségnek hangzik és hogy a fiúk is több rajongót akarnak de, annyira rajongunk már értük hogy a féltékenység is úrrá lesz rajtunk eközben - elég sokszor.
A délután többi része egész gyorsan eltelt. Négy óra körül mennie kellett Emmának.
Miután elment, megtanultam és következhetett az esti twitterparty. A mai trendeket is uraljuk. Olyan büszke vagyok ilyenkor a 1DFamily-re, büszke vagyok hogy a tagja lehetek ennek az óriási családnak. Hihetetlenül jó érzés. És következett az unalom. Fél 11 körül lefeküdtem, holnap elvégre írunk matekból. De mi mikor nem írunk?! Ahj....
Reggel felkeltem - sok kedvvel a sulihoz mint mindig- megint csak a délutánt vártam. Kettőkor megint felmentünk hozzánk, szörp, nasi és csak mi ketten. Azon a kedden visszanéztük az összes videónaplót, twittereztünk, skypeoltunk két angol csajjal, és még Louis tesójának a twitcamjára is jutott idő. Az nap fél hatig lehetett Emma mert nem kellett sokat tanulni másnapra.
- Emma, én meghalok rajtuk. Olyan viccesek és aranyosak, nevetnem kell tőlük, de annyira fáj hogy sosem fogjuk ismerni őket.
- Liza, befejezed. Te, a nagy álmodozó, nem mondhatsz ilyet! Higgy az álmaidban, tudod hogy bármi lehetséges!
Ezek után a twittert böngésztük. Az idővonal unalmas volt már, megnéztem a beszélgetésünket az angol csajokkal és egy új üzenetet láttam.
-Istenem, biztos valami perverz állat küldi a linkjeit.- Hát igen, ezért nem szeretem a közösségi oldalakat.Hála az istennek, nem az volt amire gondoltam.
1 új üzenet, megnyitás. Feladó, @onedirection .
Üdvözlet~ Welcome~
Sziasztok!:)
Üdv itt a blogomon! Remélem tetszeni fog a fanfiction amit nemsokára el is kezdek. Ha directioner vagy, tetszeni fog. Először csak magyarul lesznek a fejezetek, és ha sikeres lesz és lesz rá igény, akkor angolul is. Puszi.xx
Hi!:)
Welcome, to my blog! I hope you'll like the fanfiction that i'll begin soon. If you're a directioner, you'll like it. First the chapters will be just in Hungarian, but if it'll be successful, and there'll be need for it, it'll be in English too.Love.xx
Üdv itt a blogomon! Remélem tetszeni fog a fanfiction amit nemsokára el is kezdek. Ha directioner vagy, tetszeni fog. Először csak magyarul lesznek a fejezetek, és ha sikeres lesz és lesz rá igény, akkor angolul is. Puszi.xx
Hi!:)
Welcome, to my blog! I hope you'll like the fanfiction that i'll begin soon. If you're a directioner, you'll like it. First the chapters will be just in Hungarian, but if it'll be successful, and there'll be need for it, it'll be in English too.Love.xx
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)