82.fejezet - Az "eslő" randi

-Niall szemszöge

Livi elmondta nekem, hogy a sulijába milyen bunkók a lányok..Hát az igazság az, hogy hogyha tehetném odamennék, és felpofoznám őket, majd közölném velük, hogy kár a gőzért, mert nekem senki más nem kell..De ez ártana a banda hírnevének, és meg is utálnának..De akkor is tudniuk kell, hogy nekem csak Liv kell és senki más!
-Niall! - szakította félbe gondolat menetem Livi - Kérsz rá sajtot?
-Mi?Mire?Aha!De mire? - próbáltam összerakni egy értelmes mondatot, de nemigazán sikerült.
-A pizzára...Niall képbe vagy? - nevette el magát.
-Persze igen..bocsi.Kérek rá..Csak gondolkoztam...
-Igen?És min? - mosolygott még mindig.
-Hát..a lányokon..a sulidból..
-Ó Niall hagyjuk őket..nem érnek annyit, hogy rajtuk agyalj!
-Jó de tudniuk kell, hogy nekem csak te kellesz!És
-Nem! - vágott bele a mondatomba - Felejtsd el..Kérlek.. - láttam az arcán azt a könyörgő mosolyt..
-Jó..rendben... - törődtem bele.Nagyon jól főzött..jobban mint a Nando's.Miután megettük a pizzát, felkaptam az ölembe, és beszaladtam vele a hálóba.Ledobtam az ágyra, és mélyen a szemébe néztem.
-Nagyon szeretlek! - mosolyodtam el.
-Én is! - mosolygott vissza, majd egy halvány, mégis szenvedélyes csókot nyomtam a szájára.
-Nem lenne kedved ma elmenni valahová?
-Szívesen! - kacsintott, majd lelökött magáról, és leestem az ágyról..amit ő egy hangos nevetéssel kísért..Persze mivel sose hagyom magam lerántottam őt is a földre, és egy szenvedélyes csókcsatát vívtunk.

-Harry szemszöge

Még jó, hogy Lou nem 2 perccel előtte nyit be..Illene kopognia...
-Azt hittem, hogy alszotok... - válaszolt a magamban feltett kérdésre..mintha olvasott volna a gondolataimba.
-Akkor is kopognod kellett volna Louis!
-Nagyon sajnálom... - hajtotta le a fejét, és mintha sírni láttam volna..Te jó világ..Louis-t már vagy 3 éve nem láttam sírni, kivéve ezeket az erőltetett sírásokat..de ez most más volt.
-Lou van valami baj? - mentem oda hozzá, és az ágy felé vezettem.Leültünk egymás mellé, de a keze még mindig az arcán volt. - Lou semmi baj nincs!Csak felhúztuk magunkat..
-De...én...tényleg ne..nem ak..akartam... - csuklottak meg a szavai.
-Tudom Lou..semmi baj!Kérlek Lou..Tudod, hogy csak a pillanat heve volt...
-És és Em..Emma? - törölgette a szemét.
-Neki is.Nem haragszunk, de máskor kérlek kopogj! - vigasztaltam a "testvérem" mintha az apukája lettem volna..olyan volt mint egy kisfiú aki valami rosszat tett, és most nagyon megbánta.
-Jó..megígérem... - törölte le az utolsó könnycseppet a szeméről - De eljössz velem, Zaynnel, Livvel, Lizzel, Liammel, Niallel, meg Emmával a vidámparkba? -  csillant fel a szeme.
-Felőlem menjünk..De most menj haza és szedd össze magad.Előtte ugorjunk be valami kajázdába.
-Oké! - bólogatott hevesen Lou, majd kiszaladt a szobából.Ahogy kiszaladt Emma jött be.
-Sajnálom! - álltam fel, és sétáltam oda hozzá.
-Semmi baj... - mosolygott, majd megcsókolt.Elmondtam neki a vidámparkot, és elkezdtünk öltözni.

-Liv szemszöge

Livi ruhája

Még úgy igazából sehol nem voltam Niall-el..Csak ő meg én..Nagyon izgulok..és kíváncsi vagyok vajon hova visz.
-Na indulhatunk? - jött be a szobába Niall.
-Persze! - mosolyogtam vissza rá, majd felálltam és kisétáltunk a szobából.Egyre inkább izgatott az, hogy hova megyünk Niallel.Beszálltunk a kocsiba ami értünk jött, és elindultunk.Mikor megérkeztünk Niall kérte, hogy zárjam be a szemem.Először ellenkeztem, majd beadtam a derekam.Még egy pár métert ment az autó felfelé, aztán megállt.Kiszálltunk, aztán kinyitottam a szemem, és nem hittem nekik.Életem első randija, életem legjobbja is egyben...

81.fejezet - Ez összejött Louis

-Liz szemszöge

Reggel nagyon fájt a fejem, de anyáéknak inkább nem szóltam, mert még beparáztak volna..Meg reggeliztünk, felöltöztünk valami normális ruhába, és elindultunk Liam családjához.Az igazat megvallva izgulok, hogy milyen viszonya lesz anyának Liam mamájával..de végül is ez még nem az esküvő előtti nap..Az út viszonylag csendesen telt el.Liam vagány verdáját apának muszáj volt kipróbálnia, úgyhogy anyával ültem hátul.
-Nagyon örülök, hogy ennyire boldogok vagytok.. - mosolygott anya, ami elég váratlanul ért, hisz sose támogatta a hírességet..
-Igen, én is..nagyon szeretem őt... - mosolyogtam anyára, aki egy lágy bólogatással lezárta a beszélgetést.Mikor megérkeztünk elkezdtem izgulni.
-Liam!Liz! - szaladt ki Liam mamája, és azonnal a karjaiban voltunk. - De hiányoztatok!Jó napot Mr. és Mrs. Nemesi.. - rázott kezet anyáékkal Liam szülei.Ilyenkor sajnálom magam a vezetéknevem miatt...annyira jól kilehet ejteni angolul..Bementünk a házba, és egy finom ebéd tárulkozott elénk.Miután megebédeltünk még beszélgettünk pár órát a "családdal", majd elbúcsúztunk Liam családjától, és elindultunk a reptér felé..Anyáék nem jöttek hetekre, éppen csak erre az 1-2 napra.Mikor kiértünk a repülőtérre, még egy-két "Szeretlek.Vigyázz magadra." elhangzott, azután eltűntek a tömegbe.
-Örülök, hogy kijönnek egymással... - mosolygott Liam vezetés közben.
-Én is.. - mosolyogtam vissza.
-Ma Este Buli? - tagolta a mondatot szavakra, amin muszáj volt nevetnem.
-Totálisan benne vagyok!!

-Harry szemszöge

Végre megint csak mi vagyunk..Már kicsit idegesített az a rengeteg ember, amellett, hogy nagyon megszerettem őket.Ivy és Abby elköltöztek New York-ba, úgyhogy már ők sincsenek Emmáéknak.De 3 csajjal összehaverkodtak a Starbucks-ba, szóval ismét megy a "barátnői" shoppingolás...
-Már nagyon hiányoztál! - szólaltam meg végül átkarolva Emmát, aki éppen valami sütin ügyködött.
-Miért? - nevetett fel - Eddig is itt voltam.
-Igen, de olyan sokan voltak itt, hogy nem volt rám időd...
-Szóval...időm...
-Látom leesett mit szeretnék... - mosolyodtam el.
-Annyira ismerlek.. - nevetett fel, majd a sütihabos kezével arcon simogatott.
-Hééé! - nevettem fel. - Ez így nem fair! - megfogtam a habos tálat, belenyúltam az ujjammal, majd az orrára kentem a habot.
-De ez az volt mi? - nevetett Em.
-Szeretlek! - néztem mélyen a szemébe, majd lepusziltam a habot az orráról.
-Úgy se érsz utol! - került ki, és elszaladt a háló felé..az igazság az, hogy tényleg nem értem utol, de egy olyat utolérni, aki több évig rendszeresen futott, és folyamatosan jó eredményeket ért el egy olyanfajtának utolérni mint én lehetetlen.Mikor benyitottam a hálóba sehol nem találtam..
-Emma?!Itt vagy? - szólaltam meg végül, de semmi választ nem kaptam. - Emma?! - szóltam ismét, majd elindultam a fürdő felé. - Emma! - kopogtam be az ajtón, de nem válaszolt, hát benyitottam.Nem hittem a szememnek, amikor megláttam.Egy elképesztően gyönyörű koktélruha volt rajta.
-Szóval, itt az idő, hogy bepótoljuk azt az időt, amikor nem volt időm rád, se neked rám..Hova megyünk? - mosolygott.A baj csak az, hogy én egyáltalán nem erre az "elfoglaltságra" gondoltam, és az arcomra festett szomorúságot ő is észrevette.
-Szóval nincs kedved eljönni velem sehova? - sétált közelebb hozzám, és megfogta az arcom.
-Dehogy is nincs!De ahova én viszlek, ott is muszáj gyorsnak lenned..Ez a ruha NEM jó! - ejtettem kacér mosolyt az arcomra, és elkezdtem olyan finoman és lágyan vetkőztetni amilyen finoman és lágyan csak lehet.

-Louis szemszöge

Egyedül voltam otthon, mint mindig, amióta Eleanor kapott egy ilyen nagyon jó állást..Utálom...Mivel semmit nem tudtam magammal kezdeni arra gondoltam, hogy átmegyek Harryékhez..Bekopogtam az ajtón, de nem nyitották ki, hát bementem.
-Emma?Harry? - erősítettem meg a hangom, de semmi választ nem kaptam.Elindultam a hálaszoba felé, ugyanis elég gyakran alszanak.Ők ketten és Zayn azok, akik a legjobban szeretnek aludni, és a legtöbbet bírnak aludni..nem értem, hogy nem unatkoznak, hogy ennyit alszanak..Mikor felértem az ajtóhoz, egy kicsit töprengtem mit tegyek, aztán benyitottam.
-Harry?! - lepődtem meg a látványon.
-Baszd meg Louis... - ordított Emma, ami az igazat megvallva elég rosszul esett.
-Lou húzz már innen!Mi a szart keresel itt?! - kiabált ekkor Harry, ami még rosszabbul esett.Jó tudom nem volt szép dolog rájuk nyitni, de semmi "olyat" nem láttam..csak amikor benyitottam éppen akkor csókolóztak..semmi durva..Ekkor kinyitotta Emma az ajtót, és Harry egyik kedvenc pólójába sietett ki félrelökve engem.Elég idegesnek tűnt.
-Harry... - kopogtam a félig nyitva lévő ajtón.
-Most tudsz kopogni mi?

-Liam szemszöge

Elterveztük Lizzel, hogy este bulizni megyünk.Még a többieknek nem szóltunk, de biztos vagyok benne, hogy ők is eljönnek majd.De először is..mivel Liznek annyira tetszett Emma kutyusa, úgy gondoltam, hogy neki is lehetne egy..Annyira csalódott volt amikor látta Em kutyusát..Hát vettem neki egyet..
-Lizi! - kiáltottam a konyhából.
-Igen? - jött ki a gardróból.
-Van egy meglepetésem.. - igazgattam meg a becsomagolt dobozt az asztalon.
-Mi?Micsoda? - szaladt a konyhába hatalmas mosollyal az arcán.

Liz kutyusa

-Nézd meg! - kinyitotta a dobozt, és ahogy én észrevettem köpni nyelni nem tudott.
-Liam..ez..Nagyon köszönöm.Irtó édes.Liam nagyon köszönöm.Nagyon szeretlek.Köszönöm Liam! - áradozott még mindig hatalmas mosollyal az arcán.
-Na azért ne nyomd össze! - nevettem én is, odamentem hozzá megöleltem, és egy apró csókot loptam a szájára.

80. fejezet - Anyuu!

- Emma szemszöge

Harryvel folyton összevesztünk, kibékültünk, aztán újra eszembe jutott a hülyesége, ő meg kezdte a 'csak meg akartalak védeni' dumát.
- Tudod, néha félek, hogy kicsit túl feszült vagyok az ilyen címlapsztorik miatt. Tudhatnám hogy mire megy ki a játék. Mondjuk teis. - kezdtem újra majd helyesbítettem - de legalább tanulunk belőle.
- Én annyira sajnálom Emma, tudod én csak..
- Ahj igen igen, fogd már be. - mosolyodtam el, S ezt látva Harry is és magához szorított.
- De hogyha nem szeretnéd, tényleg nem csinálunk több ilyen bulit... - ajánlotta fel.
- Igazából nem is tudom. A végére mindig jól sül el, de mindig van valami balhé. Ahh majd meglátjuk. - próbáltam terelni a témát. - Amugy Harry...11:45 van.
- Hm. Igen, tudom és? Végre van egy kis i...
- BAZDMEG HARRY MA JÖNNEK LIZ SZÜLEI! - ordítottam az izgalomtól (nagyon szerettem őket, olyanok voltak mitn a keresztszüleim)
- Most az jutott eszembe az ordításodról - néztem rá szúrósan mire ő javította magát - ami még így is gyönyörű, szóval hogy amikor a fiuk még az x-factor idején keltettek minket Zaynnel....
- Hiányoznak azok az idők? - kérdeztem meglepődve.
- Nem, mert akkor még te nem voltál. - mosolyodott el, mire én kiráncigáltam az ágyból.
- Na öltözzünkmááár!
- Hm okés, kezdheted. - ült le az ágyra a vágyakozó tekintetével.
- Húzás! - mondtam, és megcsókoltam, majd rácsaptam az ajtót.
- Jó,jó... - hallotam a durcás, borzasztó édes hangot elhalkulni.

- Liz szemszöge

- Ooooh mom, o-oooooh....
- Lizzi, kérlek. Muszáj ezt? - kérdezte Liam miközben én reggelit készítettem ő pedig az Emmáról, Lilyről és Harryről szóló címlapot vizsgálta, majd egy könnyed mozdulattal széttépte, és a kukához igyekezett.
- Igen, sajnálom. Imádom őket és nagyon hiányoztak. - odalépett, az újságot kidobta és hátulról átkarolt. Viccesen nézhettünk ki, hiszen éppen hogy csak érek a válláig, de ezzel nem bírok betelni, annyira jó.
- Nem tudok semmi jót mondani most ide. - nevetett fel és lágyan megcsókolt. Lerohantam volna, ha nem főztem volna éppen.
- Odafog égni és elkésüüünk! - mondtam nevetgélve, mert zavarban voltam.
- Dehogyis, még csak 11 van. - mondta majd hozta a tányérját mint valami kisgyerek. - Éhes vagyok.
- Énis. - újabb csók csattant el, de megint félbeszakította a kaja. - Használjuk a szánkat evésre. Vagyis most úgy tíz percig,jó?
- Na..jól van... - vette tudomásul majd ahogy megkapta az adagját a tányérjára, az enyémet is elvette, az asztalhoz sietett. - Várj! - mondta, én megálltam, nem tudtam mit akar. Visszarohant és felkapott az ölébe. Kivitt a teraszra, ahol enni szoktunk és a küszöbnél látványosan lelassított majd letett a székre.
- Ezt most miért kellet? - nevettem.
- Nem tudom, mindig ki akartam próbálni. - mondta majd jóízűen hozzálátott az evéshez.
Amikor végeztünk felöltöztünk, elkészültünk, anyáék délre érnek a reptérre, mi mentünk értük. Az út alatt énekeltünk, mint általában. Igazából nem merek belegondolni hogy mit gondolnának rólunk az emberek ha nem lennénk híresek. Na mindegy, 11:55-re odaértünk. Az az öt perc kb. annyinak tűnt mint egy hét a suliban Emma nélkül.
- Anyu, apu! - rohantam le őket. Amúgy anyuék még furibban néztek ki mint mi, anyu alacsonyabb nálam, apa meg kb. Liammel egymagasságú. De már úgy megszoktam. - Annyira hiányoztatok hogy nem hiszitek el atyaég. - ölelkeztünk olyan öt percen keresztül, Liam meg csak ott állt illedelmesen, várta hogy vége legyen a nagy családi egymásratalálásnak.
- Jó napot, és csókolom. - köszönt illedelmesen, ahogy ezt megszokhatta mindenki tőle.
- Szia. - mosolyogtak anyuék. - Te vezetsz? - tért rá apu a tárgyra.
- Igen, de nincs ok aggodalomra, nem vagyok Harry. - felnevettünk anyáék nem nagyon értették de nem baj.
Hazamentünk, Harry és Emma a kocsiban nyalakodtak mire Liam rájuk dudált, mikor megérkeztünk. Azok szétrezzentek Harry meg azzal a 'bassszus ezt most miért kellett megint' fejjel nézett Liamre. Mindenki köszönt meg ilyenek, aztán átjöttek a többiek is. A srácok, és Liv. A délután remekül telt, együtt főztünk aztán ettünk. Tényleg nagyon hiányzott már ez, nagyon!
- Úgy gondoltam, hogy elmehetnénk az én szüleimhez, ha nincs ellenükre. - mondta Liam.
- Jó lenne ha megismerhetnénk őket! - mondta anyu és mosolygott, mint végig az egész nap alatt.
- Akkor a holnapi programnak ez?
- Okés! - vágtam közbe, amugy is tudtam anyuék válaszát. - Izgi lesz.
Este fondüzést rendeztünk. Liam átengedett apu karjaiba, hiszen látta hogy mennyire vágyik erre. Régen mindig így ültünk együtt. Mi voltunk apával a 'partyzósok' anya nem annyira. Azok az esték.
- Emlékszem, az utolsó ilyen fondüzésünknél rólad áradozott. Én meg csak mondogattam magamba, hogy remélem azért nem gondolja komolyan, mert akkor nagyon össze fog törni. Hát nem lett igazam.
- Francba apu, ez meg hogy történhetett? - nevettünk fel.
Amikor alvásra került a sor, apuékat felengedtük a vendégszobába, mi pedig még lent maradtunk.
- Annyira aranyosak. Remélem,hogy majd mi is ilyenek leszünk. - mondta Liam.
- Én is remélem, hidd el. És örülök hogy jól kijöttök. A holnapot meg nagyon várom.
- Anyu is várja.
- Ahh azok a sütiik, atyaúristen. Kövér barátnőt csinál belőlem anyud.
- Hát akkor a te anyudról ne beszéljünk. - mosolygott.
- Olyanok vagyunk, mint az öregek. Mikről beszélgetünk? - nevettem fel, majd ő is.
- Jobb mintha azt csinálnánk mint Harryék...
- Csak nem csinálják olyan gyakran...- elmélkedtem.
- Aha, ezek szerint nem ismered Harry-t. Na jó, azért biztos nem olyan gyakran....
- Emma elmesélné, azt hiszem.
- Tényleg, alig várom hogy felnőjj. - mondta és megcsókolt.

79.fejezet - Ismét a címlapon

-Liz szemszöge

Jess ajándéka E számára elképesztő volt.Az a kis szőrcsomó irtó cuki volt, és meg kell mondanom kicsit irigylem is érte..
-Mi a baj szerelmem? - mosolygott Liam, és a mutató ujjával arcon simított.
-Jajj - mosolyodtam el én is - Semmi.Csak elgondolkoztam.
-És min?
-Hát..a kiskutyán..Nagyon cuki... - kanyarodott le a szám széle - Elfogadnék egyet én is. - jött halvány mosoly az arcomra, majd eltereltem a témát. - Anyáék lehet, hogy eljönnek meglátogatni minket.
-Komolyan? - csillant fel Liam szeme - Ez remek!
-Igen tu
-Liiiiizzziii! - kiáltott Liv a nappaliból félbeszakítva a mondatom - Harryre kakilt a kutyi!
-Oh ez remek.. - nevettem el magam, majd besétáltunk a nappaliba a többiekhez.Mintha bombát robbantottak volna..körülbelül 20-an voltunk, és szemét, piás üveg/doboz meg ruhák voltak a földön.Undi volt...
-Harry te szerencsétlen! - nevetett Zoé.
-Héé skacook! - kiabált Eleanor.
-OOhh nem teheted... - imitált sírást Lou - Nem mehetsz el MEGINT!!
-Sajnálom..de nekem ez a munkám.. - csókolták meg egymást.
-Sziasztok! - búcsúztunk mindannyian tőlük, megöleltük egymást, majd beszálltak a kocsiba, és elszáguldottak.
-Hahó!Én még mindig szaros vagyok! - türelmetlenkedett Harry, mire mindenki nevetésbe tört ki.

-Pár óra múlva -Emma szemszöge

Mindenki elment a saját kis kuckójába, ami ez esetben hotel szobát, vagy saját házat jelentett.Este ismét bulizunk, amihez nem igazán van kedvem, de a többiek mennek haza 2 nap múlva.Mikor hazaértünk Harryvel kivettem a postákat a postaládából, és ismét gyomorgörcs kapott el..olyan mint a bulin volt.Szegény kutyit is megszorítottam, aki nyüszítéssel reagált.Szegénynek még nem találtam ki a nevet, de Harry már agyal rajta.Visszatérve az újságra..nem volt gyönyörű a címlap..persze, hogy Harry, Lily és én voltunk a címlapon, ahogy Lily-t felpofozza Harryt.Ja, és hatalmas betűkkel feltűntetve a kép alatt : "HARRY STYLES A BARÁTNŐJE BULIJÁN POFOZTA FEL LILY HALPERN ÉNEKESNŐT.EXTRA OLDALAK A 26-30. OLDALAKON!!" Annyira ideges voltam, hogy legszívesebben az ajtót nyitó szerencsétlenkedő Harrynek dobtam volna az újságot.
-Basszus nem igaz... - borultam ki ahogy beértünk a házba - Mond Harry miért kellett??
-Mi? - értetlenkedett Harry.Az asztalra dobtam az újságot, és Harry arca egyszerre komorrá és idegessé változott. - Em én..nagyon sajnálom..De nem beszélhet veled így!Jegyezd meg!
-De Harry...ő hívta a fotósokat..tudta, hogy ez lesz... - csordult ki egy könnycsepp a szememből.

-Liv szemszöge

Annyira jó volt ismét itt lenni..Azokkal az emberekkel akiket szeretek..nem beszélve Niallről.Már nagyon hiányzott..túlságosan is!Elég nehéz volt otthon a sok lánnyal, akik káromoltak, mert összejöttem Niallel...Emmáék azt mondták, hogy egy idő után beletörődnek, de nekem akkor is nehéz..
-Már nagyon hiányoztál! - ölelt meg Niall.
-Te is.. - szorítottam magamhoz..
-Mi a baj? - lepődött meg, ahogy meglátta az arcomon a komorságot..
-Hát..úgy igazából semmi..nagyon örülök, hogy újra veled lehetek.. - erőltettem mosolyt az arcomra - Tovább maradok mint a többiek egy héttel..
-Komolyan?Ez nagyon jó!Jajj Istenem de örülök, hogy itt vagy velem! - csillant fel a szeme - De komolyan Liv..mi bánt?
-Ahj semmi csak...Otthon a lányok..olyan visszataszítóak voltak, amiért vel
-Ugyan már...törődjenek bele, hogy nekem te vagy a mindenem, és soha nem foglak elhagyni! - vágott bele a mondatomba Niall, és egy lágy csókot lehelt az ajkaimra.