 |
| Emma ruhája. |
- Hmm. Gentleman. - mondtam kissé kacéran ahogy megláttam Harry-t.
- Te meg gyönyörű. Mint mindig. - mosolygott, én szokás szerint elpirultam. - na indulhatunk, hölgyem? Nyújtotta a kezét.
- Igenis! - nevettem, majd összekulcsolódott a kezünk.
Harry vezetett, tiszta élmény volt már az utazás is. De amikor megérkeztünk az étterem elé...
- Na itt is lennénk! - segített ki Harry a kocsiból.
- Ez nagyon cuki!!- nem jutott eszembe más szó a kis terasz láttán, ahova Harry büszkén vezetett fel.
- Foglaljon helyet hölgyem!
- Mostmár elég lesz a gentleman-ből. - nevettem mire Harry kigombolta a blézerét és felborzolta egy kicsit a haját.
- És milyen az élet Londonban? - kérdezte.
- Hát igazából van egy totálisan idióta srác akiért végülis nagyon odavagyok. Tudod az a csicska a One Direction-böl!
- Jajj az a Harry? Fuu, ismerem azt a srácot! - Harry egyből benne volt a poénban. Együtt nevettünk majd kicsit komolyabbra váltott a téma.
- Tudod...mivel a rajongók mind úgy tartanak számon, mint a nagy nőcsábászt, gondolom te is így van ezzel. De én azt akarom, hogy tudd hogy bolondulok érted! ahjj ez elég elcsépeltnek hangzott...- hajtotta le a fejét kissé csalódottan. De én feltoltam az állát és a szemébe néztem.
- Folytatsd, elég jól megy eddig!
- Szóval teljesen megváltoztattad az életemet. Felforgattad! De örülök neki. Nem akarom hogy ez az álom véget érjen amiben most élünk! Amikor veled vagyok, semmi sem számít. Nem is érzem ami történik körülöttünk.
- Én....én nemtudom hogy mondjam - ilyenkor már a korlátnál álltunk és néztük a város esti fényeit.
- Én tudom. Szeretlek. -mondta majd közel húzott magához és megcsókolt. - nagyon szeretlek!
- Én is, mindennél jobban. Mindennél! - húztam vissza a fejét az enyémhez ahogy beletúrtam a göndör fürtökbe.
 |
| Ann ruhája. |
- Paul? Ez komoly Zayn? - nevettem, de örültem hogy nem biciklivel megyünk randizni.
- Héé, Paul a világ legjobb sofőrje! - válaszolt kissé sértődötten.
- Hát Liam nem így mesélte.... - utaltam a buli utáni estére. Nevettünk.
- Annyira keveset tudok rólad! Mesélj! - mondta Zayn és kiskutya szemekkel nézett rám.
- Hát végülis.... - kezdtem mesélni az otthoni életemről, suliról, Emmáról meg mindenféléről. Észre sem vettük hogy megérkeztünk, Paulnak kellett jelezni Zaynnek hogy szálljunk már ki!
- Hát ez lenne a helyszín, remélem megfelel. - mondta aggódva.
- Mindegy, hogy hol vagyunk ha te is itt vagy. - mosolyogtam ,mire ő felkapott az ölébe és elvitt a kicsi asztalig, ami két nagy fa között állt a park közepe felé. A világitás nagyon hanuglatos volt.
- Remélem nem vetted nagyon tolakodásnak, hogy megkértelek, hogy költözz hozzám.
- Hát ezt te sem gondolhatod komolyan. Ez minden rajongó álma!
- Akkor örülök. - mosolygott vissza rám, majd enni kezdtünk.
- Sétáljunk!- vetette fel miután végeztünk!
Én helyeseltem, majd elindultunk a kis úton körbe a parkon.
- Fázol? - kérdezte mert látta hogy libabőrös vagyok.
- Egy picit. - rám adta a blézerét, ami eléggé nagy volt, de annyira aranyos volt tőle! - Így mostmár minden tökéletes.
Ahogy sétáltunk egyre közelebb húzódtam, már fogtuk egymás kezét, és a végén a vállára hajtottam a fejem, így sétáltunk kitudja mennyi ideig. Nem érdekelt az idő. Csak hogy mi történik itt és most. Csak Ő és én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése