15.fejezet - Emma!

                                                                                                                                                                             -Liza szemszöge

 

-Ki csönget ilyenkor???Ahj.. - kiszerencsétlenkedtem a konyhába, előkapartam a fiókból a kulcsot, majd ajtót nyitottam.Harry,Louis,Zayn és Niall állt előttem, mögöttük pedig Emma.A fiúk azt a híres fotós mosolyukat vették elő, Emma pedig a klasszikus "OhMyGod Husii" mosolyát.Szétlöktem a középen álló Lou-t és Zayn-t majd megöleltem Emmát.
-Husii?!Hogy kerülsz te ide? - sikítoztunk egymásnak, úgy ahogy más lányok ha a One Direction-nak nyit ajtót a fiúknak tette volna.
-Mivan?! Ez most komoly? - lepődött meg Zayn nevetve.
Eddig magyarul beszéltem, most direkt angolra váltottam.
-Emma..kik ezek a szerencsétlen fiúk? - súgtam Emmának, hogy a fiúk is meghallják, majd mindannyian felnevettünk.Mindenkit végig ölelgettem, de ő... nem volt ott...Liam kilépett a kocsi mögül Emma nekem szánt ajándékával.Harry rohant hogy elvegye tőle...jól tette, mert Liam kezéből majdnem kiestek a csomagok.Meg állt minden ahogy a szemébe néztem.Abba a barna szempárba, amibe láttam boldog ön magam.
-Lizzi?! LIZAAA! - ordított már a végén Em.
-Jajj igen? - szóltam az álomból felkelve.
Uhhm.. - nézett egymásra Niall, Lou és Zayn.. valószínűleg Harry és össze nézett volna a fiúkkal, ha nem azzal lett volna elfoglalva, hogy minnél közelebb lehessen Emhez.
-Jajj..de bunkó vagyok!Gyertek csak beljebb!
Harry kissé bosszús tekintettel nézett, de mikor Emma leült mellé, újra a mennyországba érezte magát.
-Na Emma tényleg elmesélhetnéd, hogy mi törnént!!
Miközben Emma mesélt, észre sem vettük, hogy Niall felállt és kiszolgálta magát a konyhába élelem után kutatva.
-Hát ebből nem főzünk vacsit... - jött vissza egy jégkrémmel a kezébe amit halálian édesen majszolt.Felnevetett mindenki és már jött is az ötlet a kajával kapcsolatban.
-Ma amúgy lehetne egy buli nálunk! - mondta Zayn.
-Feltéve ha az asztalok épen maradnak!! - mondta Lou, majd ellenőrizte a csíkok vízszintességét a pólóján.
-Na akkor buli nálunk! - helyeselt Harry csillogó szemekkel.
A délután életem - eddigi - legjobb délutánjának bizonyult.A fiúk 5kor haza mentek, megadták a számukat, és címüket.
-Na akkor 9kor nálunk!Odataláltok?  - kérdezte Harry aggódva.Már kissé irritáló volt, hogy akárkihez beszélt folyton Emmát nézte.De azért ennek én nagyon örültem.
-Odatalálunk! - köszöntünk el, egy-egy öleléssel.Valahogy a Liammel való ölelés kicsit hosszasabbra sikeredett mint terveztem...