22. fejezet - Románcok

- Emma szemszöge

- Nem hiszem el hogy azt mondtam neki hogy szeretlek!! Megörültem, mibajom van? - egész úton a kocsiban ezen gondolkoztam.
- Em?! - szólt hozzám Harry, én pedig ijedten zökkentem ki a gondolatmenetemből. Vajon mióta szólongat?
- Igen, mondd - mosolyogtam, leplezve a kisebb fajta rémületem.
- Semmi, csak látni akartam hogy rám nézel. - pirult el Harry és azthiszem ugyanolyan zavarba jött ettöl mint én.
- Hülye vagy. - nevettem és a vállára hajtottam a fejem. Ő játszani kezdett a hajammal, észre sem vettem hogy mi folyik a kocsi többi részében. Elmerültem a kis világunkban ami egyre jobban kezd kialakulni.

- Liz szemszöge

- Még sosem éreztem ilyet, annyira...furcsa volt de nagyon jó! És a legjobb barátnőmmel ott állni - néztem Emmi-re de láttam hogy most Harryvel egy másik dimenzióban lebegnek - szóval a világo naz egyik legjobb érzés. Jaj és sajnálom hogy ennyit beszélek, de nem bírok lenyugodni, remélem érted. - tettem hozzá.
- Tudom milyen, hidd el. Kétszer is álltam ott. - mondta Liam, mintha nem tudnánk mind a ketten.
- De....hogyan? - kérdeztem totál nem ide illően de a gondolataim már egy másik irányba tartottak.
- Mi hogyan?
- Mi is olyan sikítozó, képért és ölelésért könyörgő rajongók voltunk. Hogyan lehetünk ilyen szerencsések?
- Tudod, a sors sok mindent elintéz. Azt hiszem a sors rendelte úgy hogy sok mindent megtanultam Danielle mellett. Szinte felnőttem. De a sors műve az is hogy most itt vagytok. Ennek így kellett lennie.
- Talán, tényleg. - hallgattam el. Kezdtem hinni a sorsban!

- Ann- szemszöge

- És akkor mostmár te is itt maradsz? - kérdezte Zayn, és próbálta leplezni izgatottságát.
- Hát szerintem igen. Hogyha tudok hol lakni, meg ilyenek.
- Hmm. Azt hiszem megoldható hogy ott lakj nálam..... khm... - mondta és teljesen elvörösödött.
- Azt hiszem megoldható hogy beleeggyezzek ! -nevettünk fel
Fura volt hogy itt ülök Zayn Malikkal egy kocsiban és olyan mintha ezer éve ismernénk egymást.
- De Zayn...a hugod nem jön valamikor? - kérdezte Lou csak azért hogy idegesítse Zayn-t
- Fogd be Louis, elfér ott még valaki más is. - mordult rá.
- De én lehetek máshol is hogyha....
- Nem! Hozzám jössz! - jelentette ki Zayn magabiztosan és mosolygott rám, majd elpirult - vagyis nem uyg hogy hozzám jössz feleségül hanem tudod hogy oda....ahjj - tette az arca elé a kezét, amit én elhúztam és a szemébe néztem.
- Nyugi. Bár tudom hogy egy modell-lel beszélsz de.... - nevettünk fel, és megörültem hogy sikerült feloldani a hangulatot.

- Liam szemszöge

- Megérkeztünk Lizzi háza elé. Gyerünk Liam, maradj a tervnél! - ismételgettem magamba majd segítettem kiszállni Liznek.
- Bejössz te is? - kérdeztem meglepetten.
- Hát ha nem bánod...Ugye itthon vannak anyukádék?
- ööö...itthon.- mondta kissé félve Liz. Elfelejtette hogy mit beszéltünk meg.
- Sziia anyuu! - köszöntötte Liz anyukáját majd megölelte. Aranyosak voltak, mert anyukája sokkal alacsonyabb volt mint ő. Én mosolyogtam, és igyekeztem a lehető legjobb jövőbeli partner lenni a kicsi lányuknak.
- Csókolom, örülök hogy találkoztunk! - köszöntem, próbáltam nyugodt maradni.
- Jajj szia, én is örülök. Annyira vicces hogy pár hónapja Lizzi mesélte hogy jajj egy nap majd a férje leszel és én pedig nevettem hogy....
- Anya elééég! - nevetett zavartan Liz, és teljesen elvörösödött.
- Igen, furcsa! - nevettem énis, és magamhoz húztam Lizzi-t. - Igazából azért jöttem mert kérni szeretnék valamit. Lizzi mondta hogy nem igazán érzi magát jól az iskolába, és Emma is magántanuló. Ezért szerintem jó lenne ha ő is magántanuló lenne, amugy is olyan okos, hogy csak unatkozik az iskolába.
- Végül is mi is gondoltunk már erre apáddal - címezte nekem anyu a mondatot, de Liam-re nézett.
- Hát ez igazán jó lenne. És a ház ura itthon van? - kérdeztem és egyre jobban kezdtem izgulni. Liz zavartan nézett rám, mert ez már tényleg nem volt benne a vele megbeszélt tervben.
- Itthon.- lépett ki Lizzi apukája a nappaliból. Mosolygott, mert ő is tudta Liz férj-elméletét velem kapcsolatban.
- Jónapot kívánok uram, hogy van ma?
- Köszönöm, jól. Örülök hogy megismerlek!- válaszolt nyugodtan
- Énis igazán örülök! És azt szerettem volna kérdezni, hogy elvihetném Lizzit holnap este vacsorázni?
- Hát azt hiszem megoldható- nevetett fel mert látta hogy borzalmasan zavarban vagyok. - de 11-re hozd haza!
- Igazán megtisztelő, nagyon köszönöm uram! - válaszoltam megnyugodva. - itthon lesz 11-kor! - igértem meg végül.- Örültem a találkozásnak és köszönök mindent! Viszont látásra!

- Nagyon megleptél, ugye tudod? - mondta Liz amikor már az ajtójuk előtt álltunk.
- Tudom, ez volt a cél. Remélem tetszik az ötlet! - mosolyogtam.
- Ennél jobb nem is lehetne! - mondta és látszott rajta hogy nagyon meg van hatva és boldog. Jó volt ezt látni.
- Elég volt már egy fél órája itt vagyunk! - szólt ki Niall a kocsi ablakán, egyedül ő nem volt elfoglalva valami lánnyal.
- Megyek! - mondtam. - Na sziia, este hívlak. - puszit nyomtam Lizzi arcára és elindultam a kocsi felé.