Livi elmondta nekem, hogy a sulijába milyen bunkók a lányok..Hát az igazság az, hogy hogyha tehetném odamennék, és felpofoznám őket, majd közölném velük, hogy kár a gőzért, mert nekem senki más nem kell..De ez ártana a banda hírnevének, és meg is utálnának..De akkor is tudniuk kell, hogy nekem csak Liv kell és senki más!
-Niall! - szakította félbe gondolat menetem Livi - Kérsz rá sajtot?
-Mi?Mire?Aha!De mire? - próbáltam összerakni egy értelmes mondatot, de nemigazán sikerült.
-A pizzára...Niall képbe vagy? - nevette el magát.
-Persze igen..bocsi.Kérek rá..Csak gondolkoztam...
-Igen?És min? - mosolygott még mindig.
-Hát..a lányokon..a sulidból..
-Ó Niall hagyjuk őket..nem érnek annyit, hogy rajtuk agyalj!
-Jó de tudniuk kell, hogy nekem csak te kellesz!És
-Nem! - vágott bele a mondatomba - Felejtsd el..Kérlek.. - láttam az arcán azt a könyörgő mosolyt..
-Jó..rendben... - törődtem bele.Nagyon jól főzött..jobban mint a Nando's.Miután megettük a pizzát, felkaptam az ölembe, és beszaladtam vele a hálóba.Ledobtam az ágyra, és mélyen a szemébe néztem.
-Nagyon szeretlek! - mosolyodtam el.
-Én is! - mosolygott vissza, majd egy halvány, mégis szenvedélyes csókot nyomtam a szájára.
-Nem lenne kedved ma elmenni valahová?
-Szívesen! - kacsintott, majd lelökött magáról, és leestem az ágyról..amit ő egy hangos nevetéssel kísért..Persze mivel sose hagyom magam lerántottam őt is a földre, és egy szenvedélyes csókcsatát vívtunk.
-Harry szemszöge
Még jó, hogy Lou nem 2 perccel előtte nyit be..Illene kopognia...
-Azt hittem, hogy alszotok... - válaszolt a magamban feltett kérdésre..mintha olvasott volna a gondolataimba.
-Akkor is kopognod kellett volna Louis!
-Nagyon sajnálom... - hajtotta le a fejét, és mintha sírni láttam volna..Te jó világ..Louis-t már vagy 3 éve nem láttam sírni, kivéve ezeket az erőltetett sírásokat..de ez most más volt.
-Lou van valami baj? - mentem oda hozzá, és az ágy felé vezettem.Leültünk egymás mellé, de a keze még mindig az arcán volt. - Lou semmi baj nincs!Csak felhúztuk magunkat..
-De...én...tényleg ne..nem ak..akartam... - csuklottak meg a szavai.
-Tudom Lou..semmi baj!Kérlek Lou..Tudod, hogy csak a pillanat heve volt...
-És és Em..Emma? - törölgette a szemét.
-Neki is.Nem haragszunk, de máskor kérlek kopogj! - vigasztaltam a "testvérem" mintha az apukája lettem volna..olyan volt mint egy kisfiú aki valami rosszat tett, és most nagyon megbánta.
-Jó..megígérem... - törölte le az utolsó könnycseppet a szeméről - De eljössz velem, Zaynnel, Livvel, Lizzel, Liammel, Niallel, meg Emmával a vidámparkba? - csillant fel a szeme.
-Felőlem menjünk..De most menj haza és szedd össze magad.Előtte ugorjunk be valami kajázdába.
-Oké! - bólogatott hevesen Lou, majd kiszaladt a szobából.Ahogy kiszaladt Emma jött be.
-Sajnálom! - álltam fel, és sétáltam oda hozzá.
-Semmi baj... - mosolygott, majd megcsókolt.Elmondtam neki a vidámparkot, és elkezdtünk öltözni.
-Liv szemszöge
 |
| Livi ruhája |
-Na indulhatunk? - jött be a szobába Niall.
-Persze! - mosolyogtam vissza rá, majd felálltam és kisétáltunk a szobából.Egyre inkább izgatott az, hogy hova megyünk Niallel.Beszálltunk a kocsiba ami értünk jött, és elindultunk.Mikor megérkeztünk Niall kérte, hogy zárjam be a szemem.Először ellenkeztem, majd beadtam a derekam.Még egy pár métert ment az autó felfelé, aztán megállt.Kiszálltunk, aztán kinyitottam a szemem, és nem hittem nekik.Életem első randija, életem legjobbja is egyben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése