80. fejezet - Anyuu!

- Emma szemszöge

Harryvel folyton összevesztünk, kibékültünk, aztán újra eszembe jutott a hülyesége, ő meg kezdte a 'csak meg akartalak védeni' dumát.
- Tudod, néha félek, hogy kicsit túl feszült vagyok az ilyen címlapsztorik miatt. Tudhatnám hogy mire megy ki a játék. Mondjuk teis. - kezdtem újra majd helyesbítettem - de legalább tanulunk belőle.
- Én annyira sajnálom Emma, tudod én csak..
- Ahj igen igen, fogd már be. - mosolyodtam el, S ezt látva Harry is és magához szorított.
- De hogyha nem szeretnéd, tényleg nem csinálunk több ilyen bulit... - ajánlotta fel.
- Igazából nem is tudom. A végére mindig jól sül el, de mindig van valami balhé. Ahh majd meglátjuk. - próbáltam terelni a témát. - Amugy Harry...11:45 van.
- Hm. Igen, tudom és? Végre van egy kis i...
- BAZDMEG HARRY MA JÖNNEK LIZ SZÜLEI! - ordítottam az izgalomtól (nagyon szerettem őket, olyanok voltak mitn a keresztszüleim)
- Most az jutott eszembe az ordításodról - néztem rá szúrósan mire ő javította magát - ami még így is gyönyörű, szóval hogy amikor a fiuk még az x-factor idején keltettek minket Zaynnel....
- Hiányoznak azok az idők? - kérdeztem meglepődve.
- Nem, mert akkor még te nem voltál. - mosolyodott el, mire én kiráncigáltam az ágyból.
- Na öltözzünkmááár!
- Hm okés, kezdheted. - ült le az ágyra a vágyakozó tekintetével.
- Húzás! - mondtam, és megcsókoltam, majd rácsaptam az ajtót.
- Jó,jó... - hallotam a durcás, borzasztó édes hangot elhalkulni.

- Liz szemszöge

- Ooooh mom, o-oooooh....
- Lizzi, kérlek. Muszáj ezt? - kérdezte Liam miközben én reggelit készítettem ő pedig az Emmáról, Lilyről és Harryről szóló címlapot vizsgálta, majd egy könnyed mozdulattal széttépte, és a kukához igyekezett.
- Igen, sajnálom. Imádom őket és nagyon hiányoztak. - odalépett, az újságot kidobta és hátulról átkarolt. Viccesen nézhettünk ki, hiszen éppen hogy csak érek a válláig, de ezzel nem bírok betelni, annyira jó.
- Nem tudok semmi jót mondani most ide. - nevetett fel és lágyan megcsókolt. Lerohantam volna, ha nem főztem volna éppen.
- Odafog égni és elkésüüünk! - mondtam nevetgélve, mert zavarban voltam.
- Dehogyis, még csak 11 van. - mondta majd hozta a tányérját mint valami kisgyerek. - Éhes vagyok.
- Énis. - újabb csók csattant el, de megint félbeszakította a kaja. - Használjuk a szánkat evésre. Vagyis most úgy tíz percig,jó?
- Na..jól van... - vette tudomásul majd ahogy megkapta az adagját a tányérjára, az enyémet is elvette, az asztalhoz sietett. - Várj! - mondta, én megálltam, nem tudtam mit akar. Visszarohant és felkapott az ölébe. Kivitt a teraszra, ahol enni szoktunk és a küszöbnél látványosan lelassított majd letett a székre.
- Ezt most miért kellet? - nevettem.
- Nem tudom, mindig ki akartam próbálni. - mondta majd jóízűen hozzálátott az evéshez.
Amikor végeztünk felöltöztünk, elkészültünk, anyáék délre érnek a reptérre, mi mentünk értük. Az út alatt énekeltünk, mint általában. Igazából nem merek belegondolni hogy mit gondolnának rólunk az emberek ha nem lennénk híresek. Na mindegy, 11:55-re odaértünk. Az az öt perc kb. annyinak tűnt mint egy hét a suliban Emma nélkül.
- Anyu, apu! - rohantam le őket. Amúgy anyuék még furibban néztek ki mint mi, anyu alacsonyabb nálam, apa meg kb. Liammel egymagasságú. De már úgy megszoktam. - Annyira hiányoztatok hogy nem hiszitek el atyaég. - ölelkeztünk olyan öt percen keresztül, Liam meg csak ott állt illedelmesen, várta hogy vége legyen a nagy családi egymásratalálásnak.
- Jó napot, és csókolom. - köszönt illedelmesen, ahogy ezt megszokhatta mindenki tőle.
- Szia. - mosolyogtak anyuék. - Te vezetsz? - tért rá apu a tárgyra.
- Igen, de nincs ok aggodalomra, nem vagyok Harry. - felnevettünk anyáék nem nagyon értették de nem baj.
Hazamentünk, Harry és Emma a kocsiban nyalakodtak mire Liam rájuk dudált, mikor megérkeztünk. Azok szétrezzentek Harry meg azzal a 'bassszus ezt most miért kellett megint' fejjel nézett Liamre. Mindenki köszönt meg ilyenek, aztán átjöttek a többiek is. A srácok, és Liv. A délután remekül telt, együtt főztünk aztán ettünk. Tényleg nagyon hiányzott már ez, nagyon!
- Úgy gondoltam, hogy elmehetnénk az én szüleimhez, ha nincs ellenükre. - mondta Liam.
- Jó lenne ha megismerhetnénk őket! - mondta anyu és mosolygott, mint végig az egész nap alatt.
- Akkor a holnapi programnak ez?
- Okés! - vágtam közbe, amugy is tudtam anyuék válaszát. - Izgi lesz.
Este fondüzést rendeztünk. Liam átengedett apu karjaiba, hiszen látta hogy mennyire vágyik erre. Régen mindig így ültünk együtt. Mi voltunk apával a 'partyzósok' anya nem annyira. Azok az esték.
- Emlékszem, az utolsó ilyen fondüzésünknél rólad áradozott. Én meg csak mondogattam magamba, hogy remélem azért nem gondolja komolyan, mert akkor nagyon össze fog törni. Hát nem lett igazam.
- Francba apu, ez meg hogy történhetett? - nevettünk fel.
Amikor alvásra került a sor, apuékat felengedtük a vendégszobába, mi pedig még lent maradtunk.
- Annyira aranyosak. Remélem,hogy majd mi is ilyenek leszünk. - mondta Liam.
- Én is remélem, hidd el. És örülök hogy jól kijöttök. A holnapot meg nagyon várom.
- Anyu is várja.
- Ahh azok a sütiik, atyaúristen. Kövér barátnőt csinál belőlem anyud.
- Hát akkor a te anyudról ne beszéljünk. - mosolygott.
- Olyanok vagyunk, mint az öregek. Mikről beszélgetünk? - nevettem fel, majd ő is.
- Jobb mintha azt csinálnánk mint Harryék...
- Csak nem csinálják olyan gyakran...- elmélkedtem.
- Aha, ezek szerint nem ismered Harry-t. Na jó, azért biztos nem olyan gyakran....
- Emma elmesélné, azt hiszem.
- Tényleg, alig várom hogy felnőjj. - mondta és megcsókolt.