Elindultunk Harryékkel Niallékhez és Limékhez, hogy felvegyünk őket.Niall és Livi lemondta, mert romantikus randit szerveztek.Zayn kipattant a kocsiból, és beszaladt Liamékhez.Mikor már több mint 10 percig nem jött ki, kénytelenek voltunk mi is bemenni.Vagyis jobban mondva csak én.Em és Harry a kocsiba maradtak..nem akarom tudni, hogy miért...
-Louis!Miért nem szóltatok?! - kiáltott rám Liz amikor bementünk.
-Bocsi!Elfelejtettünk.De nem olyan nagy baj!
-Nem olyan nagy baj?! - akadt ki teljesen Liz, amit nem igazán értek, hiszen ez csak egy kis buli lett volna.Végül minden le lett fújva..Az általuk szervezett buli és az általunk szervezett vidámpark is..remek...
-Zayn neked van valami programod mára? - kérdeztem szomorúan a kocsi felé sétálva.
-Hiányzik Ann... - hajtotta le a fejét.Ekkor remek ötlet jutott eszembe.
-Utazzunk el hozzájuk! - böktem oldalba.
-De hát holnap fellépés...
-De csak este!Addig simán visszaérünk!
-Mire várunk még?! - nevetett fel Zayn, és egy kissé nem kívánt kép ütötte ki a szemünk.
-Mit nyáladzotok már megint?!Főleg itt, ahol mindenki láthat titeket! - nevetett Zayn az ajtót kinyitva.Beültünk a kocsiba, és elindultunk haza.Úgy gondoltuk, hogy Harryéknek nem mondjuk el, mert nem támogatnának..persze úgy könnyű, hogy veled van a barátnőd.Ahogy hazaértünk összepakoltunk, és az első járatra felültünk ami Chicago-ba vezetett.
-Liv szemszöge
Ami a szemem elé tárult egyszerűen gyönyörű volt.Egy domb tetején álltam egy fátyol sátorba, és egész Londond-t beláttam.
-Niall...ez gyönyörű..nagyon köszönöm! - ugrottam a nyakába.
-Én meg nagyon szeretlek! - mosolygott, és egy szenvedélyes csókot lehelt az ajkaimra.A vacsi egy Niall által kreált Ír kaja volt..nagyon ízlett.A desszert pedig a jól bevált romantikus desszert, a csokiba mártott eper volt.A sötétséget a csillagok fénye világította be, és persze az a pár gyertya ami a hangulatot festette.
-Liv..kérdezhetek valamit? - nézett felém Niall egy halvány pírral az arcán.
 |
| Liv ruhája |
-Költözz ide hozzám...kérlek!Én nem bírok nélküled létezni, olyan egyedül érzem magam nélküled.Költözz hozzám, örökre!
-Niall - mosolyogtam el, de aztán lehervadt az arcomról a mosoly - Nem lehet... - pottyant ki egy könnycsepp a szememből - Még nem vagyok nagykorú, és anyáék nem igazán engednek..Sajnálom! - ekkor már szó szerint sírtam, és beleborultam az ölébe.Ő elkezdte simogatni a hajam.
-De már 16 vagy..és én meg nagykorú..Tudnék rád vigyázni!
-Sajnálom Niall..Megígérem, hogy amint anyáék beleegyeznek azonnal jövök hozzád..kivéve ha.... - itt elcsuklott a hangom, mert bele se akarok gondolni abba a "ha" -ba...
-Kivéve ha? - kérdezett vissza Niall kérdő tekintettel.
-Kivéve ha akkor már nem kellek neked... - hajtottam le a fejem.
-Na ide figyelj Olivia Palvin, soha, de soha nem lesz olyan, hogy te nem kellesz majd nekem!Örökké és tovább is kell majd, hogy velem légy!Ezt nagyon jól vésd a fejedbe!És soha nem felejtheted el!SOHA!Mert nagyon szeretlek! - nézett mélyen a szemembe.
-Én is nagyon szeretlek! - mosolyodtam el, majd egy halvány puszit nyomtam a szájára.Mikor elváltak az ajkaink ő újra megcsókolt, majd újra és újra.Ezután egy hatalmas és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk, aminek jobban örültem volna, ha sosincs vége.De sajnos egy ismeretlen hang megzavarta az "elfoglaltságunkat".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése