62. fejezet - Összetört szívek

- Emma szemszöge

Hogy tehette. Én tényleg bíztam benne....
- Emma! Láttad hogy.... - jött be Liz a szobába egy müzliszelettel a kezében.
- Liz, vége.
- Ezt hogy érted? - értetlenkedett.
- ÚGY HOGY SZAKÍTOTTUNK, VÉGE, SZERINTEM EZ ELÉG ÉRTHETŐ! - kiabáltam Lizzivel, majd sírva a nyakába borultam. Liz óvatosan leültetett az ágyra, átkarolt, érezte hogy ha nem tenné összecsuklanék még ülve is.
- Meséld el, hátha jobb lesz... -kérte.
- Velem ne játszadozzon ennyit, attól, hogy ő Harry Styles attól még ne tekintsen egy tárgynak amit így úgy megcsal és eldob magától, majd újra kihasználja azt, hogy szeretem.
- De volt valami magyarázata, vagy beismerte vagy...?!
- Ki nem szarja le a hülye magyarázkodását, nem is hagytam hogy megmagyarázza, mert akkor a végén még kidumálja magát.
- Értem. És nagyon sajnálom Emma. Én itt vagyok tudod, mindig. - mondta, de nem válaszoltam. - Elküldöm pár cuccért Abby-t a SugarShop-ba. Egy kis szívgyógyszerért. - mosolygott kedvesen, majd hívta Abby-t telefonon(!), nem akart egyedül hagyni.
- Aha hogy még kövérebb legyek, na nem. Mondjuk már mindegy, úgy sem érdekel egyik idióta fiú sem, ha a legjobbnak nem kellek...
- Emma, ha nem kellesz neki, akkor nem a legjobb. - mondta Lizzi bíztatásul. - Abby?! Hozz olyan tudod...basszus Emma kedvence! - próbálta kitalálni a nevét. - Igen az! Meg még ilyen jókat okés? Nagyon köszönöm Abby! - tette le a telefont. - mindjárt hozza.
- Köszönöm...- nyögtem erőtlenül.
- Gyűjts egy kis erőt szombatra...legalább a közös álmunk váljon valóra.
- Próbálok. De Liz, engem már nagyon nem érdekel amúgy... ez az egész kibaszott Anglia, ki nem szarja le!
- De hát...jó. Emma, azt teszel amit akarsz, amitől neked jobb. Tudom hogy nem lenne könnyű egy városban lakni Harry-vel. Akarod hogy hazamenjünk? - mondta ki félve az utolsó mondatot.
- És mi lesz Liammel? Még egy összetört szív szerintem nem kell. Meg veletek nincsen semmi gond, Liam nem csalogat meg minden második csajjal.
- Jön velem, vagy nemtudom....
- És akkor a One Direction? Liam álma? Nem Lizzi, neked mellette van a helyed. Én hazamegyek.
- De én, mit fogok csinálni itt nélküled? Kérlek...
- Liam itt van. És úgy leszünk mint amikor engem még nem engedtek ki ide. Nyugi, megoldjuk....
- De én nem akarom! - mondta Liz. - vagyis. Inkább legyél boldog otthon, mint hogy itt szenvedj és minden emlékeztessen rá....
- Megírom neki sms-ben. Én tisztelem őt annyira hogy ezt azért tudja. - vettem elő a telefonom és pötyögni kezdtem. Láttam ahogy Liz is írni kezd.
- Kinek írsz? - kérdeztem gyanakvóan...
- Csak Liamnek! - mondta Liz, de túlságosan ismertem ahhoz, hogy elhiggyem ezt.

- Niall szemszöge

Délután már mindenki Harrynél volt és próbálta őt felvidítani mindennel, de semmi sem hatott. Borzasztó így látni a 'testvéredet'. Senkinek nem kívánom.
- Igen, mondd. - mondtam édesen a telefonba. Oliv volt az.
- Szivem? Mi újság? - érdeklődött Oliv. Ekkor kimentem a konyhába, hogy ne hallják a többiek és elmeséltem mindent.
- Értem. És mondd meg hogy nagyon sajnálom, és puszilom Harry-t. - mondta.
- Mindenképp átadom. És még valami van vagy.....
- Ahjj te idióta, nagyon szeretlek! Este filmezés akkor. - mondta Oliv izgatottan.
- Igeen! Hozz kaját léccii. - mondtam, mire ő elnevette magát.
- Hozok! Na pusziii...
- Szia szerelmem. - köszöntem el.
- Csak nem Livike drága volt? - cuppogott Zayn.
- Fogdbe Annike! - vágtam vissza, majd lehuppantam mellé a kanapéra.
Mindenki próbált hülyéskedni, de kissé már kezdett erőltetetté válni, úgyhogy beraktuk a tegnapi filmet.
- Ne kérlek, pont ennél a résznél rontotta el az életem az a ribanc. - mondta Harry a film kb. első jeleneténél. Utána betettük Harry kedvenc filmjét, amit kb. 30-szor látott, de mindig röhög az összes poénon.
- Ilyenkor még boldog voltam.... - kezdte megint Harry. Az egész délutánt így szenvedtük át, majd Harry hazaküldött minket.
- És mit fogsz itt csinálni egyedül? Hm? - húzgálta a szemöldökét Lou, mire Harry becsapta az ajtót. - Szeretlek Szerelmem! - kiabált Lou, majd mindenki hazament.

- Liz szemszöge

Emma felvidíthatatlan volt. Mondjuk nem csodálom. Lelkileg próbáltam magam készíteni arra, hogy hamarosan itt hagy, de kivülről próbáltam erősnek maradni.
- Most egyedül maradnék egy kicsit. - mondta Emma, miután már csak csendben ültünk, ő sírdogált és pedig néha mondtam valami elcsépelt biztató szöveget.
- Jól van. - mosolyogtam, majd bezártam az ajtót. Láttam hogy Abby bemegy a szobába, majd két perccel később kijön.
- Sziia szivem. Na, te hogy haladsz? - szólt bele Liam a telefonba.
- Hát, sehogy. Már hozattam egy kiló kaját a SugarShopból, átbeszéltük az egészet, az összes szakítás utáni szövegemet bevetettem, de semmi. Az a baj hogy sosem voltam igazán az az ember aki meg tudja nevettetni.
- Hát, mi meg Harryvel próbáltunk filmezni, meg röhögni de semmi.... - válaszolt.
- Ígérd meg hogy te soha..... - jutott eszembe a gondolat, majd kétségbeesetten vártam a választ.
- Ígérem. Mert nagyon szeretlek. - mondta. Még beszélgettünk Harryről és Emmáról, és arra jutottunk hogy még van esély hogy kibéküljenek. De csak ha Harry összeszedi magát, és tisztázza a dolgot, amíg Emma haza nem megy.
- De, te is hazaköltözöl? - kérdezte kétségbeesetten.
- Nem. Mert te nem hagyhatod itt a bandát, nem jöhetsz velem. És én nem akarlak elveszíteni....
- Akkor jó. Vagyis nem jó, de legalább nem hagysz itt. - mondta, éreztem ahogy megnyugszik.
- De majd amikor elmegy, én is elutazok vele...