- De ugye...visszajössz? - aggódtam.
- Persze. Beleőrülnék ha nélküled kellene élnem. - vallott Liz.
- Annyira szeretlek. És meddig leszel ott?
- Én is, hiszen tudod. - éreztem hogy mosolyog - Két, három hét...ahjj nagyon nehéz lesz.
- Nagyon fogsz hiányozni! - mondtam, és máris éreztem az elviselhetetlen fájdalmat amit Lizzi hiánya okozott.
- Emma szemszöge
Teltek a napok, és a fájdalom nem enyhült. Olyan volt, mintha egy kést szúrtak volna belém, de nem húzták volna ki. Ahányszor jobb lenne, megint elkezd fájni. Remélem egyszer majd azért elfelejtem, és elmúlik ez. Egyszer majd tudok nélküle élni, talán. Remélem, de nem hiszem. És csak annyit mondanék hogy senkitől nem várok sajnálatot és együttérzést mert addig ne mondd hogy "jajj tudom hogy érzel" amíg nem vesztetted el azt, akit a világon a legjobban szeretsz, akiről éveken át álmodoztál, aki a tökéletes ember a számodra, vagy legalábbis azt hitted. De nem kívánom a legutáltabb ellenségemnek sem ezt, amit most érzek. Azt hogy a világom, üres, unalmas nélküle. Mintha az űrben lebegnék és tudnám, hogy hamarosan meghalok mert nincs miből táplálkoznom, az ő szerelme már nem az enyém.
Fogtam egy papírt és ráírtam az egyetlen szót amit minden szenvedés és együtt töltött perc juttat eszembe. Igen, ráírtam hogy szeretlek, magyarul, mert én sajnos magyarnak születtem. Csak egy kisvárosi lány vagyok, nem vagyok Harry Styles, a One Direction egyik tagjának barátnője, de még csak Harry Styles, a Holmes Chapel-i srác barátnője sem vagyok. Semmi sem vagyok nélküle.
- Harry szemszöge
Mégis mi értelme van az álmomnak, nélküled? Emma...őrületbe kergetsz...Magamba beszélek. Mert nem vagy itt és nem mondhatom hogy szeretlek, és te sem mondod már nekem soha. Bárcsak mondtam volna többször. Bárcsak folyton csókoltalak volna, ameddig tehettem. Bárcsak mindig magam mellett tartottalak volna, fogtam volna a kezed és nem törődtem volna senki mással. Bárcsak megbecsültem volna amim van...
Egy dologgal tudtam kissé lenyugodni. Énekelni kezdtem, nem is hittem hogy ez a dal, ennyire igaz tud lenni.
- Shut the door, turn the light off I wanna be with you, I wanna fel your love......If we could only have this life, for one more day, if we could only turn back time.....
- Liz szemszöge
Be vagyok pánikolva. Emma haza akar menni. Az x-factorból valószínűleg kiesünk a héten mert Emma ilyen állapotban....Beteg vagyok. Mi lesz hogyha....? A gondolatmenetbe belealudtam....
- Liz? Liza! Kérlek ne hagyj itt - hallottam Liam hangját, mint egy angyalét.
- Liam, hol vagy? Nagyon szeretlek! - akartam mondani de a szavak nem jöttek ki a számon. Csak egy éles sípszót hallottam.
- Elveszítjük.... - halkult el egy férfi hangja, majd erős ütést éreztem a mellkasomban és mindent kitisztult a szemem előtt.
- Liz, Liz! - kiabált Liam, de az orvos arrébb tolta.
- Uram, nem jöhet ide, a barátnője nagyon súlyos állapotban van.
- Mi én? Nem én nem csak... - megint hallottam a sípszót, de ezúttal nem éreztem az ütést. Afelé a bizonyos fény felé mentem, rohantam. Majd ott voltam. Angyalok között, mindenki boldog volt és gondtalan. Láttam őt ahogy lenéztem. Láttam, ahogy egy nálam sokkal szebb lányt ölel és csókol és szeret...Nekem azt mondták hogy a mennyországban minden tökéletes...
- Igen? - szóltam bele a telefonba, a csörgés ébresztett fel. Csak álmodtam. Ő volt az, az angyal hangján beszélt hozzám. Beszélt, de nem értettem mit mond. - Ne hagyj meghalni, kérlek. - nyögtem ki.
- Meghalni? Nem vagy normális miért halnál meg? Nem, ilyenekről még csak nem is beszélünk...
- Nélküled még a mennyország sem szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése