61. fejezet - Rossz hírek mindenhol...

- Liam szemszöge

- De nem...ez biztos? - kérdeztem ijedten.
- Igen. Teljesen. - válaszolt, láthatólag ő is meg volt ijedve.
- Nem baj. Tudod, ami nem öl meg megerősít. - mosolyogtam és magamhoz öleltem, mintha minden rendben lenne.
- És ha megöl? - csuklott el Liz hangja a szó végén és egy könnycsepp csordult le az arcán.
- Nem. Az nem lehet mert nem hagyom. Ne sírj Lizzi, minden rendben lesz. Ahogy téged ismerlek egy ilyen betegség nem foghat ki rajtad!
- Annyira szeretlek. - bújt hozzám, éreztem hogy sír, és próbál elbújni.
- Na elég legyen! Tudom hogy semmi baj nem lesz! - mondtam amilyen kedvesen csak lehet, nehogy félreértse. - menjünk, sétáljunk egyet!
- Jó, menjünk. - letöröltem a könnycseppeket és kézen fogtam.
- Tudod én is sokat küzdöttem a vesém miatt. De anyukám mindig azt mondta hogy 'Kicsim, te vagy a legjobb, hogy ennek ellenére is elérted amit eddig elértél' .
- Anyukád olyan csodálatos. - mosolygott Lizzi, már nem is láttam a könnyeket az arcán.
- Erről jut eszembe, el kell mennünk haza!
- Micsoda? Haza? De miért? Ne, ne hagyj itt most tényleg nem bírom...
- Mármint hogy megismerni anyumat. Tudod, azóta is csesztet hogy elmentünk Párizsba de a féltételt nem teljesítettük. Úgy hogy amint lehetséges, elmegyünk Wolverhamptomba!
- Jujj, okés. Kicsit izgulok, de biztos jó lesz. - mondta izgatott mosollyal.
- Ne aggódj, szeretnek téged. - mosolyogtam. - és én is. - mind a két karommal átkaroltam és felemeltem, úgy csókoltam meg. Természetesen egy fotós lekapott minket, de annyira nem érdekel. Alig várom, hogy a lányok irigykedjenek a barátnőmre!

- Harry szemszöge

- Ideje lenne elhúznod innen. Egyáltalán honnan tudod hogy itt lakok?
- Hát hogyne tudnám az én drága barátom lakcímét. Jajj Hazza, annyira szeretlek. - az arca megint közeledett, mire én újra eltoltam. Intettem a fiuknak hogy magyarázzák el hogy mi volt ez az egész. Ahjj tuti címlap lesz ebből és Emma.... Megfogtam Lily karját és kiráncigáltam az ajtón.
- Tűnj el az életemből! Ja bocs, benne sem vagy. - vágtam a fejéhez és becsaptam az ajtót. Lily még kopogtatott vagy 10 percig.
- Na szóval ez van. Ez egy ribi. - hallottam amint Lou befejezte a Lily-ről szóló story mesélését.
- Jajj Louis, csak féltékeny vagy, olyan szépek együtt. - olvasta fel Zayn kiábrándult arccal amit az egyik lány írt.
- Komolyan semmi közöm Lilyhez. Csak be akar kavarni, meg feltünési viszketegsége van. Ennyi. Higgyetek nekem. - próbáltam kétségbeesetten tisztázni a dolgot. Sokat írták hogy hisznek nekem. Csak kérdés hogy Emma kiknek a táborába fog tartozni.
Ezek után felmentem a szobámba és gondolkozni kezdtem máris a szövegen, amivel majd bebizonyítom Emmának az igazságot. Egy idő után azt vettem észre hogy csak fekszek az ágyon és könnyes a szemem.
- Harry? Jól vagy már két órája itt vagy. - jött be Lou.
- Igen csak Emma nagyon ki fog akadni, és megint összeveszünk. És kitudja meddig bírja, mi van ha elhagy, én...nem tudom mit fogok kezdeni magammal. - a nyakába borultam amit nem sűrűn teszek, de most szükségem volt erre.

Másnap a cikk természetesen ott virított az újságban. Nem vártam meg amíg Emma hív, felhívtam.
- Én éppen most akartalak. Mégis, miért kell ezt csinálnod velem? Csak mondd meg hogy nem szeretsz és kész, ilyen egyszerű! Legalább annyira tisztelnél, hogy ezt megmondd...- kelt ki magából Emma a telefonban, nem is hagyta hogy szóhoz jussak.
- Emma! Tudom hogy annyira elcsépelt de komolyan van magyarázatom. Egyszer csak felhívott és...
- Engem már ez annyira nem érdekel Harry! Csak hagyj békén, jó? Ne feszegessük tovább egymást idegeit...- mondta.
- Nem Emma! Berontott és a srácok pedig twitcamoztak és....
- Harry. - mondta újra a nevem, de nem úgy ahogy hallani szeretem tőle. - Nem viselem el tovább hogy megvezess. Ennyi volt köszönöm szépen, nem kérek többet belőled.
- De nem, Emma nem teheted, végig sem hallgattál Emma! - kiabáltam már én is.
- Vége Harry ennyi volt. Kérlek ne felejtsd el amit mondtam neked az x-házban. - letette a telefont.
- Emma! Emma kérlek én....- sírtam a süket telefonba. - kérlek én...ne tedd kérlek nem lehet....Emma....- hajtogattam mint egy idióta. De ki nem szarja le most vesztettem el azt, aki a legfontosabb.
- Mi történt? Harry! - rontott be Louis a házba. Most kivételesen örültem hogy tudja, hova teszem a pótkulcsot. Felszaladt a szobámba,  tudta hogy ott leszek.
- Liz irta hogy jöjjek á... - látott meg. Nem lehetett valami szép látván ahogy a földön ülök mint egy szerencsétlen és bőgök, mint egy kiscsaj. - Harry, kérlek mondd hogy nem. NEM!
- De...én...nem akarom már...ezt az egész. - csuklott el a hangom.
- Harry, nyugi! Kibékültök! Annál jobban szeretitek egymást! - próbált vigasztalni Lou.
- Nem, még sosem mondott ilyet. Lou, én nem akarok itt lenni....
- Akkor menjünk el! Utazzunk el oda ahol senki sincs!
- Nem...ezen a földön már nincs olyan hely ahol szívesen lennék nélküle....
- Harry, ezt fejezd be! Mi van veled, még sosem voltál ennyire összezuhanva.
- Most veztettem el életem legdrágább kincsét, Azt a lányt, a special lady-t.... Hogy lehetek ekkora pancser.
Ez kb.így folytatódott órákon át. Meggyőzhetetlen voltam. még aznap kaptam egy sms-t Tőle.
- Ha vége az x-factornak, hazamegyek. Legyél boldog Lilyvel. Emma.