2. fejezet - Üzenetek

- Úristen, lélegezz, husii! Nem hiszem eel!!
Emma.Imádom mikor husinak szólít. Imádom. Mondtam már?
Megnyitottuk az üzenetet, a következő állt benne:
-Lányok! Láttuk a videóitokat, és nagyon tetszettek. Meséljetek magatokról.:) 1DHQ xxx
Nem, ez tuti nem. Álmodom! Nekünk írt a ...... One Direction. Meséljünk magunkról?
- Írjuk azt hogy imádjuk őket!
- Aha, ezt biztos nem találták ki abból, hogy nagyjából csak az ő számaikat énekeltük. Ja meg az áradozásból a vidik elején.
-Na jó igen meg ez olyan sablonos szöveg.
Bár igenis imádjuk őket, sosem akartunk az a féle rajongó lenni, aki őrületbe kergeti imádottját.
-Igen.Na akkor írjuk hogy hol lakunk meg ilyenek! Végül is arról kérdeztek nem? De, na akkor?!
A szavak olyan gyorsan hagyták el a számat, hogyha nem Emma lenne, nem is értené mit dumálok itt össze. De szinte hallottam ahogy a szívünk ezerszeres sebességgel dobog. Kissé sok időbe telt,de végül megszületett az üzi.Így nézhetett ki:
-Sziasztok!:) Köszönjük hogy megnéztétek a videókat, és hogy írtatok, nem tudjátok mennyire sokat jelent nekünk. Egy álom vált valóra.:) 14 évesek vagyunk, Magyarországon élünk, Miskolcon. A nevünk Nemesi Liza és Horváth Emma. És Magyarországon a vezetéknév van elől, szóval Liz-nek és Emma-nak hívhattok. Legjobb barátok vagyunk 10 éve, imádunk énekelni, és nagy rajongóitok vagyunk. És mizujs veletek?:) Liz&Emma xx
Szerintem egész jó lett. Leplezi az izgatottságunkat. Nem akarjuk hogy őrült megszállottaknak higgyenek minket. Bár kicsit azok vagyunk, de ez így van jól.:) Nem hittem hogy ezt a napot felül lehet múlni, életünk legszebb napja....
Szerdán a szokásos délutáni programunkhoz készülődtünk. Persze kb. minden percben ellenőriztük, hogy írtak-e a srácok. Szeretünk, mobil twitter! Kissé vicces szitu volt, amint csekkoltuk az üzeneteinket - természetesen fizika órán - és láttuk hogy írtak... Még jó hogy egymás mellett ülünk! De a drága fizika tanár elvette a telónkat és nem tudtuk elolvasni csak következő szünetben. Ahww. Hogy lehetnek ilyenek? Hogy lehet az hogy minden amiről egy lány álmodik, az meg van bennük? Na de az üzenet a következő volt:
- Akkor kedves Liz&Emma ! Köszönjük a támogatást, látszik rajtatok hogy igazi directioner-ek vagytok. Gondolom foglalkoztat titeket, hogy miért írtunk nektek. Hát egyrészt mert ennyire cukik vagyunk (köszönjük Mr. Styles. by Niall)  másrészt pedig szeretnénk megismerni több rajongót közelebbről, és mivel ti normálisnak néztetek ki, ezért írtunk nektek. Nem mintha nem szeretnénk az elvetemült rajongókat, csak értitek, azért mégsem igazán jó az, ha egy nyugodt percünk sincsen tőlük. Egyébként, köszönjük kérdéseteket, jól vagyunk. Dolgozunk a dalokon. És ti mivel foglalatoskodtok? 1DHQ xx
-Milyen közvetlenek, mintha ezer éve ismernénk egymást! Mondjuk, én is úgy érzem.
-Még jóhogy. Amugy mit írjunk nekik vissza?
-Először inkább a biosz tanárnak írjunk valamit a füzetbe mert ki fog nyírni. Amugy is utál minket, ki tudja miért....
-Igaz, de én nem tudok elfeledkezni róluk!
-Emma, szerinted én a biosz házin jártatom az agyam, amikor a One Direciton írosgat nekünk twitteren? Hát nem egészen!
Nevettünk. Mint általában. És tudtam hogy ő is arra gondol, hogy mi lehet még ebből az írogatásból....

-Hát, éppen dolgozunk egy videón, szombaton kerül fel a youtube-ra. Reméljük megnézitek. És muszáj elmondanunk hogy hihetetlenül szerencsésnek érezzük magunkat, hogy írtok nekünk nap mint nap. Nagyon szeretünk titeket. Liz&Emma xx
-Mindenképp megnézzük, sőt alig várjuk! De cserébe kérjük a skype neveteket!:) 1DHQ xx
-A skype neveink! Emmáé: Emma.H  Lizé: Lizaa.97 . Reméljük nemsokára skype-olunk, és köszönjük, hogy követtetek minket! Liz&Emma
-Szombaton skype? Csak természetes, hogy követünk titeket:) 1DHQ xx
-Akkor szombaton!:) Liz&Emma

Szombat. Láthatjuk őket! Velünk fognak skype-olni! Velünk!
A napok - mondanom sem kell - nem akartak telni, sehogy sem. Pénteken Emmáékhoz mentünk suli után. Ott aludtam, mint majdnem minden hétvégén. Azért csak majdnem mert amikor nem aludtam ott, akkor ő aludt nálunk. Elmentünk biciklizni a városba, de természetesen elcsábultunk, így beszereztünk két-két pár cipőt és pár rucit. Igen, vásárlás-mániások vagyunk. A pénzköltés fáradalmait kipihentünk Emmáéknál, vacsoráztunk és moziba mentünk.Emma apuja elvitt minket, de hamar odaértünk, ezért még sétáltunk egyet a közeli parkban. Leültünk egy padra és beszélgetni kezdtünk:
-Én annyit gondolkozom Balázson. Nem értem hogy miért nem lép, pedig én próbálom tudatni vele hogy mi van!
-Tudom, de ő annyira.....nem is tudom. Nem igazán akart barátnőt szerintem. Pedig pár év múlva bánni fogja hogy nem használta ki az alkalmat.
-Édes vagy. Egyébként szerintem sem akar. Na mindegy, Harry elvégre sokkal határozottabb, és ezerszer helyesebb!
-Miért van az, hogy mi mindig nálunk lyukadunk ki?
Hát jellemző.Nem is lényeges ez a beszélgetés, hanem ami utána jött...
-Sziasztok lányok!
Egyszerre, rémülten fordultunk meg...