89.fejezet - Tisztázódások

-Liz szemszöge

Ma este fürdőzni voltam Liammel, és meg kell hogy mondjam igazán élveztem..Kivéve a hazafelé vezető utat...Liam szóba hozta a tanulást, és a táncot...Nos az igazság az, hogy inkább táncolnék, és erre azt mondta, hogy Danielle szívesen segít nekem.De kicsit bűntudatom volt...Én valóra válthatom a táncos álmom, Em pedig Harry mellett él, mint a régi "Stranger Voice's" egyik énekese.Ő mindig is énekelni szeretett volna, és valahogy megfogom találni a módját, hogy ő is valóra válthassa az álmát.És már tudom is, hogy hogyan!
-Liam..Tudod..mondtad nekem az.. - itt megcsuklott a hangom, mert nem akartam, hogy ez eljöjjön - Az amerikai turnét...
-Ohh... - hajtotta le a fejét - Ne mond, hogy nem jössz velem..Danielle se jött soha sehova se velem...
-Jajj NEM!!Dehogy!Még szép, hogy megyek!Nem erről van szó..hanem Emről..
-Nem akar jönni?!
-Hát....nem is tud még róla..
-Harry nem mondta még el?!De hát holnap lesz a "búcsú" dedikálás az angoloktól, mert...jó időre elmegyünk..
-Hidd el, ami késik nem múlik..De az énekkel kapcsolatba...Szóval, hogy ő...
-De!Sőt szívesen felvesszük "előénekes"-nek a koncertekre! - mosolygott Liam.
-Honnan tud
-Hagyjuk a részleteket! - kacsintott - A lényeg, hogy szívesen várjuk!
Ezután hazamentünk, és elkezdtünk pakolni az útra...ami még kicsit messzebb lesz, de mindent be akartunk pakolni, hogy semmi ne maradjon itthon.

-Em szemszöge

Niall mondta, hogy aludjak ott náluk, de nem akarom, hogy Harry azt higgye, hogy megfutamodtam.Amikor az ajtóhoz értem, akkor vettem észre, hogy a kulcsom a házba van, szóval kopognom kell.Halkan bekopogtam, és féltem az ajtónyitástól.Amikor kinyílt az ajtó egy síró Harry-vel találtam szembe magam..Fura volt, hogy én is és ő is sírtunk..egymás miatt...
-Sajnálom... - mondta halkan, de úgy hogy halljam.Én erre csak bólogatni tudtam, majd egy hihetetlenül puha valami dörgölőzött a lábamhoz.Annyira jól esett, hogy ő soha nem fog megbántani.Felkaptam, és Harry után bementem a házba.
-Ki volt..ez a lány? - kérdeztem félénken a kanapén ülve a kutyussal.Harry leült mellém, és még mielőtt válaszolt volna a kérdésemre ő is kérdezett valamit.
-Ígérd meg, hogy soha, de SOHA nem fogsz elhagyni!! - nézett vörös szemeivel az én vörös szemeimbe.
-Megígérem!! - bólogattam.Tényleg így gondoltam.Soha nem akarom elhagyni Harry-t, a veszekedések ellenére SE! - Nos?!
-Ő Carol..Carol Brown.Még mielőtt megismertelek volna..skype-on keresztül...nos azelőtt én..hát..voltam vele...
-1 éjszakát... - fejeztem be a mondatot.
-De én csak nagyon be voltam rúgva én nem akartam és...
-Harry!Nem az a baj, hogy lefeküdtél vele, még mielőtt jártunk volna!Akkor még független voltált..az a baj, hogy nem mondtad el nekem amikor kérdeztem...
-Nem csak akkor...
-Mi?! - tágult ki a szemem. - Te lefeküdtél vele?!Amikor együtt vagy velem?!Micsoda??
-Mi?Nem!Nem feküdtem le vele...Csak..majdnem...
-Mivan?! - tört ki belőlem ismét a sírás és az ideg.
-Csak egy csók volt...Annyira hiányoztál, hogy a buliba....szóval..és hát te...x-faktor...meg..Egyedül voltam!
-Én is!És mégse smároltam le az első fiút aki az utamba kerül...
-Nézd Em...
-Nem!Nem Harry!Te nézd!Megígérted... - halkultam el az utolsó szót kimondva...
-Meg tudsz nekem bocsájtani? - kérdezte ő is sírva.Közelebb sétált hozzám, majd két ujjával megfogta az állam, és felemelte. - Kérlek! - ahogy a sírós szemeibe néztem láttam, hogy tényleg szeret.Láttam benne azt, hogy soha nem tudna úgy igazán, direkt megbántani.
-Soha?
-Soha! - bólintott, majd egy halvány csókot lehelt az ajkamra.

-Zayn szemszöge

Rettentő fejfájással ébredtem fel.Először gőzöm sem volt hol vagyok, majd a mellettem alvó Lou-ra tekintve beugrott minden...Kivéve az estét..
-Louis...Louis! - bökdöstem az oldalát.
-Igen? - kelt fel Louis és egy hatalmasat ásított.
-Mi történt az este?
-Jobb ha nem tudsz róla...
-Na Louis!
-Beálltál...Nem voltál normális..Összehánytál mindent...Eláztattad a repülőgép budiját...Jaaa és megcsaltad Ann-t!! - tágult ki a szeme az utolsó mondatot kiejtve.
-Micsoda?!
-A rajongó lány..Emlékszel? - bólintottam - Elmentünk vele kajálni, és te túlságosan is jól érezted magad..Majd a reptéren lesmároltad...Szerencse, hogy egy fotós se volt a helyszínen...DE!!!Akkor is beszélned kell Ann-nel...
-De én...neem...Ez így nem megy! - fogtam meg a fejem.
-Sajnálom pajti! - ütögette meg a hátam Lou, majd a "kapcsold be a biztonsági öved" jel pittyegni kezdett. - Leszállunk..végre!
Nem hittem el amit hallottam...De az igazság az az, hogy..nekem ez így nem megy Ann-nel..Soha nincs velem..Amikor El hazajön, van olyan, hogy ő még akkor se...Nem tudom mi lesz, de azt igen, hogy a legjobban fogok cselekedni...Remélem..