100.fejezet - Bocsánat

-Liam szemszöge

-Ezt nem hiszem el... - gondolkodtam magamba, és a sós könnyek csorogtak le az arcomon.Tompa hangokat hallottam magam körül, és homályos foltokat.Persze ki tudtam venni, hogy Harry ideges, és meg fog verni.Ő jobban beidegül ha bántják Em-et mint én ha Liz-t..Én inkább elengedem a fülem mellett, persze beszólok, de nem annyira mint Harry.Azt, hogy nem vert meg Harry egyedül Zayn-nek, Louis-nak és Niall-nek köszönhetem..Zayn-nek...Mert tudom, hogy Harry-t nem érdekelték volna a körülöttünk tömörülő lányok száza.Oké, magamhoz kell térnem, és kereken a szemébe mondani, hogy nem akartam, sajnálom, hülye vagyok.
-Harry nézd én nagyon sajnálom.. - csuklott össze vissza a hangom, és csak úgy folytak a könnyek a szememből.
-Te barom!Gyűlöllek! - sírt Harry is, és ekkor már elengedte magát.
Csak álltunk egymás előtt, és senki nem szólt semmit.Hirtelen megemelte a kezét, és ütni akart, de összeszívta a fogát és leeresztette a kezét.
-Én nem tudom megtenni..Nem vagyok olyan mint te! - mondta halkan, könnyes szemekkel, és a végén lévő "te" -t direkt elhúzta, és bunkón, megalázóan mondta.
Jól tette!Igaza van!Gyűlölöm magam.Harry, Zayn, Louis és Niall elsétáltak egy kocsi felé, Liz pedig elkezdett húzni a karomnál fogva egy taxihoz.Remek, az esti koncert ismét elbaszva..Imádlak Liam James Payne!
-Nem lesz semmi baj Liam! - súgta a fülembe aggódó arccal Liz, miközben az öltözőbe siettünk.
Mikor beléptünk az öltözőbe mindenki ránk vetette a tekintetét és síri csönd lett a szobába.
-Sziasztok. - köszönt halkan Liz, de mintha meg se hallották volna folytatták amit csináltak. - Em.. - csuklott el a hangja - Em hol van? - kérdezte olyan halkan amilyen halkan csak tudta.
-Az öltözőjébe.24. - válaszolt Niall, egy halvány mosoly kíséretébe.
-Köszönöm. - mosolygott vissza Liz, majd magamra hagyott az öltözőbe.Ez nagyon jó kis koncert lesz.

-Liz szemszöge

Em öltözője felé tartva elgondolkoztam miért is haragszom rá..Nem is!Én nem haragszom rá!Csupáncsak Liam kért meg rá, hogy ne figyeljek oda rájuk.Én mindennél jobban szeretem Em-et!Jó talán Liam-el egy szinten vannak, de Em akkor is a testvérem!
-Igen? - hallotta bentről Em hangját miután bekopogtam.
-Öö é - csuklott el a hangom - Én vagyok...Liz... - a Liz-t lyan halkan mondtam amilyen halkan csak lehet, nehogy e miatt ne engedjen be.Aztán lépteket hallottam és egyszer csak kinyílt az ajtó.Ott állt előttem Em, és könnyezni kezdett a szeme, ahogy az enyém is.Hirtelen szorosan magához ölelt, és annyit mondott, hogy :
-Hiányoztál!
-Te is nekem! - olyan szorosan öleltem amilyen szorosan csak tudtam.

Liz ruhája

Em ruhája

Aztán behúzott az öltözőbe és segítettem neki belebújni a ruhájába.

-Harry szemszöge

Senki nem szólt Liam-hez, amiért egy kicsit sajnáltam.De nagyon rosszul esett, főleg tőle, amit Em-nek mondott.
-Fiúk színpadra! - hallottuk a mikrofon hangját.
-Induláás! - mosolygott Niall, és a kezével intett.
Kicsit furcsa volt, hogy nem baromkodtunk a színpadon, hanem csak egy helybe, néha néha Niall ugrott egyet, vagy történt valami mozgás, de ennél több nem igazán.A Moments végén Liam beszélni kezdett, amin mindannyian meglepődtünk.
-Tudjátok, vannak emberek, akik egy kis időn belül barátokká válnak.Ezekből a barátokból lesznek a legjobb barátok, majd a testvérek. - itt ránk nézett, majd vissza a közönségre és folytatta a mondanivalóját. -  Én ma reggel elvesztettem négy testvérem is.Csak és kizárólag önszántamból, a saját hibámból.Nélkülük ez a pár óra, hasonló volt a halálhoz.Csendes, sötét, és magánnyal teli.Remélem ti jobban megbecsülitek a testvéreiteket, barátaitokat, és soha, de soha nem hagyjátok, hogy bármi is közétek álljon!Mert ők azok akik miatt él az ember, akik miatt van oka levegőt venni.Becsüljétek meg őket, és minden nap úgy beszéljetek vele, mintha az az utolsó nap lenne amit velük töltesz.Mert ők szeretnek, és ha nem is direkt csinálnak valamit ami neked rosszul esik, még akkor is jobban bánják, mintha öltek volna.A barátok és a testvérek a legfontosabbak egy ember életébe, akit, akiket soha de soha nem szabad elhagyni!Mert miattuk élünk, és ők miattunk élnek!Sajnálom Emma Sthol!Sajnálom fiúk!
Fejezte be végül Liam a beszédjét, mire mindannyiunk szemébe könny ült.Ahogy lenéztünk a színpadról mindenki ölelkezett a másikkal, és sírt.Hihetetlen érzés, látvány volt.
-A barátok néha mondanak olyat, amit nem gondolnak komolyan.Sajnálom, hogy soha! - jött fel a színpadra Em szintén könnyes szemmel.
Odasétált Liam-hez, a szemébe nézett, majd Liam szorosan magához húzta.Niall is odament, és ő is megölelte őket.Louis lement Eleanor-ért, majd ők is megölelték a többieket, Zayn elment Liz-ért és ők is csatlakoztak az ölelkezésbe.Én álltam egyedül külön.Szétszakadtak és rám néztek.
-Kérlek Harry! - könnyezett Liam még mindig.
Ránéztem Liam-re és én is könnyezni kezdtem.Mélyen egymás szemébe néztünk, majd egy karmozdulattal intettem neki.Ő azonnal odaszaladt hozzám, és a nyakamba ugrott.Mindenki sírt a színpadon, a küzdőtérbe, a zenészek.Igazi család voltunk.Mindannyian odajöttek hozzánk és egy csoportos ölelést tartottunk, majd a közönség ujjongni kezdett.

-Em szemszöge

-Örülök, hogy kibékültél Liam-mel! - öleltem meg Harry-t.
-Én is, hogy te. - csókolt szájon.
A koncert után elmentünk bulizni, és mindenki jól érezte magát.Persze Liam-en és Liz-en kívül ismét senki nem maradt józan, de ez mindig is így lesz a legjobb.A buli után mindenki elment a saját szobájába, Louis és Eleanor kivettek egy külön szobát, hogy ne zavarják Zayn-t és Niall-t.Liz és Liam annyira rejtélyesen eltűntek, hogy időm nem volt keresni őket.De semmi gond, remélem valami jóban mesterkednek.

-Liam szemszöge

Amint beértünk a szobába szenvedélyes csókcsatába kezdtünk, majd az ágyon kötöttünk ki.
-Biztos van benne? - kérdeztem meg Liz-től, amikor az ingemet gombolta.
-Mindennél jobban szeretlek, és tudom, hogy előbb utóbb úgy is - itt megállt, és kuncogni kezdett - Ugyan már!Persze, hogy biztos vagyok benne! - nevetett fel, majd magára rántott.
-Nagyon szeretlek! - súgtam még utoljára a fülébe, majd szenvedélyesen egymásnak estünk.